Ez az oldal az archivumba került. Továbbiakban nem fog frissülni. Az új oldalt elérik a https://muosz.hu címen.
Bemutatkozás | Szervezet | Alapszabály | Kódexek | Történet | Akadémia | Orvosi ellátás | Üdülés
 
Küldöttgyűlés | Elnökség | Szakosztályok | Régiók | Bizottságok | Alapítványok
 
Érdekvédelmi Kódex | Etikai Kódex
Levéltár | 1896-1996 | Küldöttgyűlés 2004 | Küldöttgyűlés 2007 | MaSa.Retro
Bálint György Újságíró Akadémia
 
 
 
A közmédia-szabályozás miatt Alkotmányírósághoz fordult a MÚOSZ
2010. október 13. szerda, 17:28
„A rádió és a televízió alkotmányos működésének feltételeként a törvénynek ki kell zárnia, hogy a közszolgálati rádióban és televízióban akár az állam szervei, akár egyes társadalmi csoportok a műsorok tartalmaira meghatározó befolyást gyakoroljanak.” Egyebek mellett ezzel az Alkotmánybírósági határozattal érvel a MÚOSZ Elnöksége a médiát és a hírközlést szabályozó egyes törvények módosításáról címmel, nyáron elfogadott törvény ellen. A beadvány teljes szövege, változtatások nélkül.
A Magyar Köztársaság Alkotmánybíróságának
1015 Budapest, Donáti u. 35-45.

Tisztelt Alkotmánybíróság!

A Magyar Újságírók Országos Szövetsége (1064 Budapest, Vörösmarty u. 47/A., képviseli: dr. Eötvös Pál elnök) az alábbi utólagos normakontroll iránti

i n d í t v á n y t

terjeszti elő.

A 2010. évi LXXXII. törvény (a továbbiakban: Módtv.) által az elektronikus hírközlésről szóló 2003. évi C. törvényben (a továbbiakban: Eht.), valamint a rádiózásról és televíziózásról szóló 1996. évi I. törvényben (a továbbiakban: Médiatv.) végrehajtott módosításokat a jelen indítványban foglaltak szerint alkotmányellenesnek tartjuk, ezért indítványozzuk, hogy azokat az Alkotmánybíróság semmisítse meg.

Az egyes módosítások megjelölése és alkotmányellenességük megindokolása előtt szükségesnek tartjuk rögzíteni, hogy az Alkotmány 61. § (4) bekezdésének 2010. július 7-i hatályba lépéssel történt módosítása (ld. az „Alkotmány 2010. július 6-i módosítása” elnevezésű jogszabály 1. §-át; megjegyzendő, hogy ezzel a címmel két jogszabály is megjelent a nevezett napon a Magyar Közlönyben) nem teszi lehetővé azt az értelmezést, hogy az államnak alkotmányosan ne volna kötelezettsége a véleménymonopóliumok megakadályozása. Amint az Alkotmánybíróság 37/1992 (VI. 10.) számú határozatából megállapítható, ez az állami kötelezettség magából a véleménynyilvánítás szabadságának (nemzetközi egyezményekben is rögzített) alapelvéből vezethető le, nem a 61. § (4) bekezdés tételes rendelkezéséből.

A közmédiumok működésének elvei és gyakorlata a rendszerváltozás óta a parlamenti erőviszonyokhoz kötve igyekezett megoldást találni, azaz ellensúlyokat is létrehozni. A kétharmados parlamenti többség ezeket az eddigi – ellentmondásosan, esetenként kontraproduktív módon működő – ellensúlyokat automatikusan megszüntette. A mindenkori kormányzatnak kiemelt szerepe, lehetősége és felelőssége van a közmédiumok működtetésében. Ugyanakkor a kormányalkotó erők felhatalmazása nem jelentheti a közmédiumokra vonatkozó alkotmányossági elvek felülírását, megsértését. [A 37/1992. (VI.10.) AB határozat szerint: „A rádió és a televízió alkotmányos működésének feltételeként a törvénynek ki kell zárnia, hogy a közszolgálati rádióban és televízióban akár az állam szervei, akár egyes társadalmi csoportok a műsorok tartalmaira meghatározó befolyást gyakoroljanak.”] A médiaszabályozásnak, különös tekintettel a kétharmados többségre, e kizáró feltételnek a helyzethez igazodó új megoldásokkal kellene megfelelnie. Ezzel szemben a befolyás erősödése és a kontrollok kiiktatása rögzíthető, nemcsak szervezeti, hanem közvetlenül vagy közvetve tartalmi kérdésekben is.

A Módtv. 1. §-a módosította az Eht. III. fejezetét, 16. §-a pedig a Médiatv. III. fejezetét. Az így megalkotott szabályozást [az Eht. 14. § (4) bekezdése szerint a Nemzeti Média és Hírközlési Hatóság elnökét a miniszterelnök 9 évre nevezi ki, míg a Médiatv. 34. § (1) bekezdése szerint ugyanez az elnök automatikusan a tartalmakat felügyelő Médiatanács elnökjelöltje, aki megválasztásáig nemcsak tanácskozási joggal rendelkezik a tanácsban, de annak összehívásáról és vezetéséről is ő gondoskodik] a következők miatt tartjuk alkotmányellenesnek:

1. A véleménynyilvánítás szabadságával ellentétes véleménymonopóliumok kialakulásához vezethet a médiatartalmakat felügyelő hatóság vezetőjének kinevezési rendje, és időtartama.

1.1. A Médiatanáccsal, illetve annak elnökével kapcsolatban, de a közmédiumok működésével általában is összefüggő alapkérdés, a 2/3-os többség kezelése. Azaz most és konkrétan az, hogy tipikus esetben, tehát a Médiatanács elnökének kétharmados megválasztásával, a miniszterelnöki befolyás megszűnik-e: a parlamenti többség pozitív értelemben felülírja-e, mintegy utólagos törvényesítéssel közömbösíti-e a miniszterelnöki jelölést? A válasz egyértelmű nem: tekintve, hogy a Módtv. szerint a Médiatanács elnöke csak és kizárólag a Nemzeti Média és Hírközlési Hatóság miniszterelnök által kinevezett elnöke lehet.
1.2. A kinevezés a miniszterelnöktől származik, ami önmagában is lehetővé teszi a médiatartalmak feletti felügyelet egyoldalú kormányzati, pártpolitikai befolyásolását, ellentétesen a hivatkozott, mindenkire kötelező alkotmánybírósági határozatban kifejtett alkotmányos elvekkel.
1.3. A kinevezés 9 évre, tehát a kormányzati ciklust meghaladó időtartamra szól úgy, hogy felmentésére csak a törvényben meghatározott okból kerülhet sor. Álláspontunk szerint a kormányzati ciklusokon túlnyúló időtartamú megbízatásoknak éppen az olyan alkotmányos intézmények vezetői esetében van valódi funkciója, amelyek a vezetőket megválasztó Országgyűlés jogalkotói hatalmának ellensúlyát képezik (Legfelsőbb Bíróság, Alkotmánybíróság, Állami Számvevőszék, stb.), a hatóság ezzel szemben – a frekvenciagazdálkodás terén – az Eht. alapján a kormány politikáját hajtja végre. Továbbá: amennyiben a Hatóság a médiatartalmak felett felügyeleti jogkört is gyakorol, a véleménymonopólium kialakulásának veszélyét hordozza magában a Médiatanács tagjainak és elnökének megbízatásáról szóló szabályozás (ld. a következő pontban).
1.4. A hatóság elnöke, akit a miniszterelnök nevez ki, a Módtv. 34. § (1) bekezdése értelmében a Médiatanács elnökjelöltje is. Tartalmazza ugyan annak lehetőségét a törvény, hogy a jelöltet az Országgyűlés nem választja meg a Médiatanács elnökének, ám erre az esetre (i) az elnökjelölt összehívási és ülésvezetési joga fennmarad, miközben (ii) a törvény nem tartalmaz semmilyen rendelkezést arról, milyen eljárásrendben lehet ellenjelöltet állítani, így az elnöki tisztség lényegében kizárólag a miniszterelnök javaslatára tölthető be. A pályázatokkal kapcsolatos szavazáskor az elnök már az eljárás kezdetétől szavazati joggal rendelkezik, szemben a Médiatv. korábban hatályos szabályozásával, amely szerint az első fordulóban az elnök nem szavazhat. Az első közszolgálati kódexet a kormánypárti befolyás alatt álló Médiatanács alkotja meg [Médiatv. 62. § (2) bekezdés]. Mindez a hivatkozott alkotmánybírósági határozatban kifejtett értelmezés szerint sérti a véleménynyilvánítás szabadságának alkotmányos alapjogát, ezért alkotmányellenes.

2. Ugyanezen okból alkotmányellenes a közszolgálati médiumok irányításának új szabályozása, amelyet a Módtv. 21. §-a iktatott be a Médiatv. IV. fejezetébe. Szemben a módosítás előtt hatályos szabályozással, amely szerint a közalapítványok kuratóriumának elnökségének tagjai felerészben kormánypárti, felerészben ellenzéki jelöltekből kerülnek ki úgy, hogy minden frakció legalább egy jelöltjét meg kell választani, addig a módosított szabályozás értelmében az Országgyűlés által választott 6 tagot tekintve szintén paritásos, 8 tagú kuratóriumba a kormánypárti irányítás alatt álló Médiatanács delegál egy további tagot, s szintén a Médiatanács delegálja a kuratórium elnökét. Mindez egyértelműen garantálja a mindenkori kormánytöbbség meghatározó befolyását a kuratóriumban.

3. A Médiatv. módosított 60. § (2) bekezdése szerint a kuratórium határozathozatala során szavazategyenlőség esetén az elnök szavazata dönt (ellentétben a törvény ezt megelőzően hatályos 61. § (2) bekezdésével). Ez a megoldás szembemegy a demokratikus jogállamok alapvető működési szabályával, a többségi elvvel, amelynek értelmében, ha egy javaslat nem kapja meg a többségi szavazatot, akkor azt elvetettnek kell tekinteni. Csak kivételes esetekben törik át bizonyos szabályok ezt az elvet: ilyen például a látszólag analóg szabály az Eht.-ban a Nemzeti Hírközlési Hatóság Tanácsának szavazási rendje, amely testület azonban megbízatásának forrását tekintve homogén (kormánykinevezett) tagokból áll. Ugyancsak az elnök szavazata dönt szavazategyenlőség esetén a Munka törvénykönyve alapján az üzemi tanácsokban [60. § (2) bek.], ez azonban csak az érdemi következménnyel nem járó, a véleményezési jogkörben hozott döntésekre terjed ki, míg az együttdöntési jogkör csak kétharmados többséggel gyakorolható. Tekintettel arra, hogy a kuratórium mint testület többségében az Országgyűlés által megválasztott tagokból áll, akiknek éppen az a hivatásuk, hogy a különböző szempontokat képviseljék, ugyanakkor érdemi döntési jogkörrel is bírnak, alkotmányosan nem indokolható a többségi elv áthágása, az ellentétes az Alkotmány 2. § (1) bekezdésével. Figyelemmel az elnök, másfelől a testület egy tagja megbízatásának forrására, megállapítható, hogy a szabályozás a nyilvánosságnak az Országgyűlést és a kormányt ellenőrző funkcióját kétségessé teszi, annak intézményes garanciáit megszünteti.

4. A közszolgálati részvénytársaságok vezérigazgatói posztjára a Médiatanács állít 2-2 jelöltet, a közmédiumok vezérigazgatóit közülük a kuratórium választja. A kuratórium hatásköre a közszolgálati médiumok vezetőinek pályáztatás nélküli kinevezése (Médiatv. 66. §), felettük a munkáltatói jogkör gyakorolása, az éves gazdálkodási és pénzügyi terv jóváhagyása, valamint a Közszolgálati Kódex módosításának jóváhagyása. Minderre tekintettel megállapítható, hogy a Kuratóriumban a fentiek szerint rögzített pozíció egyben a közszolgálati műsorszolgáltatásban érvényesülő meghatározó, egyoldalú befolyással járhat, ezért e szabályok nem elégítik ki a véleménynyilvánítás szabadsága alkotmányos tartalmának kritériumait, így véleményünk szerint alkotmányellenesek.

5. A Közszolgálati Testület a fent leírt befolyás korlátozására, a közmédia működésének társadalmi ellenőrzésére hivatott testület: tagjait a Médiatv. 63. § (2) bekezdése értelmében a Médiatv. 2. számú mellékletében felsorolt szervezetek jogosultak delegálni. Ez a szabályozás a MÚOSZ álláspontja szerint sérti a hátrányos megkülönböztetés alkotmányos tilalmát (70/A. §), tekintettel arra, hogy a saját jogon jelöltet állítani jogosult szervezetek (így például az egyházak) mellett a melléklet i)-n) pontjaiban felsorolt szervezetek közül azok, amelyek egymással vagy a saját jogon jelöltállításra jogosult szervezetekkel ellentétes értékrendet vallanak, csak esetlegesen juthatnak képviselethez a mellékletben előírt sorsolás révén. Ezáltal e szervezeteket a törvény önkényesen, kényszerítő ok nélkül zár el attól, hogy a közszolgálati tartalomszolgáltatás mibenlétének meghatározásában közreműködjenek, ami a véleménynyilvánítás szabadságát is sérti, ezért alkotmányellenes. Másfelől kétségtelen, hogy a testület tagjai sokféle értéket képviselnek, ám ezek a társadalom és a politika sokszínűségét távolról sem fedik le, ebben a formában nem is fedhetik le, partikuláris értékek, amelyek mellett és amelyekkel szemben más érték- és érdekközösségek (kiragadott példaként: egyedülállók, szociálisan hátrányosak, periférián élők, más vallásúak, vallástalanok, munkavállalók, stb.) is léteznek. Másfelől a delegáltak értelemszerűen a delegálók szempontjait érvényesítik és kérdéses is, hogy mint delegáltak eltérhetnek-e ezektől a szempontoktól, vagy delegáltként esetleg ezekkel szembenálló kiterjesztett értelmezés felhatalmazottjai-e. Mandátumuk nem teszi lehetővé annak teljes körű ellenőrzését, hogy a közmédia az Országgyűlést és a kormányt ellenőrző funkcióját betölti-e? [37/1992. (VI.10.) AB]
Továbbá: a testület folyamatosan figyelemmel kíséri ugyan a Közszolgálati Kódexben foglaltak végrehajtását, de pusztán évente egyszer véleményezi a közszolgálati részvénytársaságok vezérigazgatóinak saját értékelésük szerinti beszámolóit, szemben a fent leírt pozíciójú közalapítványi kuratórium kvázi folyamatos működésével.

6. További észrevételünk az úgynevezett helyi, pontosabban az önkormányzati vagy részben önkormányzati finanszírozású médiumok összességét illeti. A törvény a médiának ezt az igen jelentős szeletét nem érinti, noha a részben vagy egészen adókból finanszírozott médiára a közszolgálati kritériumoknak ki kellene terjedniük, azok függetlenségét a közszolgálati keretek között lenne szükséges szabályozni.

Indítványozzuk mindezek alapján, hogy az Alkotmánybíróság a hivatkozott rendelkezéseket semmisítse meg.

Budapest, 2010. október 1.

Tisztelettel:


Magyar Újságírók Országos Szövetsége
képv.:
Dr. Eötvös Pál elnök
muosz.hu
véleményekhozzászólok
Magyar Újságírók Országos Szövetsége © 2005 | impresszum | médiaajánlat | levél a szerkesztőnek