Ez az oldal az archivumba került. Továbbiakban nem fog frissülni. Az új oldalt elérik a https://muosz.hu címen.
Bemutatkozás | Szervezet | Alapszabály | Kódexek | Történet | Akadémia | Orvosi ellátás | Üdülés
 
Küldöttgyűlés | Elnökség | Szakosztályok | Régiók | Bizottságok | Alapítványok
 
Érdekvédelmi Kódex | Etikai Kódex
Levéltár | 1896-1996 | Küldöttgyűlés 2004 | Küldöttgyűlés 2007 | MaSa.Retro
Bálint György Újságíró Akadémia
 
 
 
„Hallgat a mély”
2008. február 28. csütörtök, 17:58
Bálint György vagy Kecskési Tollas Tibor? – teszi fel a kérdést Vasvári G. Pál újságíró honlapunkon olvasható publicisztikájában. A Vasárnapi Hírek munkatársa úgy véli, a Kecskési Tollas-ügy a MÚOSZ értékrendjéről szóló vita egyik kiindulópontja lehet.
Összeegyeztethető-e Bálint György újságírói vagy Radnóti Miklós költői munkássága Kecskési Tollas Tiboréval?

Összeegyeztethető-e Bálint György újságírói vagy Radnóti Miklós költői munkássága Kecskési Tollas Tiboréval? Összevethető-e életútjuk, sorsuk és haláluk? Ha igen: kinek a javára billen a mérleg? Melyiküket kívánja választani a MÚOSZ? Kit óhajt a jövő tollforgató nemzedékeinek saját Pantheonjában „örök” példaképül állítani, piedesztálra emelni és ott tartani?

Úgy vélem, az „is” nem jó válasz. Még akkor sem, ha utóbbi „csak” egy ízben, büntetésből és undorodva vett részt a deportálásban. Még akkor sem, ha már ezt megelőzően csendőrként „felvette a kapcsolatot” a jugoszláv partizánokkal. Még akkor sem, ha utána átállt a szovjet csapatok oldalára és igazolásaik birtokában tagja lett a demokratikus rendőrségnek. Még akkor sem, ha később koncepciós perben ítélték el. És még akkor sem, ha ‘56 után, az emigrációban az általa szerkesztett Nemzetőrben határozottan antikommunista módon képviselte a demokratikus nyugati értékeket. Mindezek ugyanis nem feltétlenül többek egy életút akár önmentésből is választható állomásainál.

Az indítékok megnyugtató tisztázásával adós maradt eddig mindenki. Így nem találok e fordulatokban örök értékként követendő példát. És nem látom, hogy akár Godó Ágnes tiszteletre méltóan objektív elemzése, akár az ugyancsak tiszteletre méltó Kende Péternek talán az emigrációs sorsközösségből adódó igen eltökélt kiállása mindörökké követendő példává emelné Kecskési Tollas emberi és újságírói ténykedését.

Azért nem jó válasz az „is”, mert Bálint vagy Radnóti, ha élne, aligha lenne (maradna) egy olyan szövetségnek a tagja, amelyben Kecskési Tollas örökös tag és a nagyon kevés követendő példakép egyike. És talán azért sem, mert így kérdésessé válik, tisztelhetjük-e még azokat a diktatorikus időkben meghurcolt és olykor mártírrá lett kommunistákat, baloldaliakat, akik a spanyol polgárháborúban nem éppen a jobboldalon harcoltak. Hiszen ha az „antikommunizmus” önmagában érdem, és nem csak a diktatúra-ellenesség az belőle, akkor elvben minden kommunistának és szimpatizánsuknak az ellensége. Művészi példaképünk maradhat-e így például Picasso, Vercors, Marquez, Semprún?

Egyetértek Eötvös Pállal – nem szabad elhamarkodottan határozni. Elvégre ez a döntés már nem arról szól, hogy jóvá kell-e tenni egy koncepciós perben szültetett ítéletet, hiszen azt már megtette a vádat semmisnek nyilvánító bíróság és Göncz Árpád a kitüntetéssel. A rehabilitáció megtörtént. Most többről van szó. Nem kevesebb e döntés tétje, mint a Magyar Újságírók Országos Szövetségének értékrendje.

Kíváncsian várom, hogy erről az értékrendről hogyan vélekedik az örökös tagok testületének öt, a döntést meghozó tagja mellett a mindeddig hallgató több, mint háromszor ennyi tag, s mit gondol a MÚOSZ tagságának ugyancsak mélyen hallgató többsége.
Vasvári G. Pál
véleményekhozzászólok
(vasvari) | 2008.03.03. 16:41
(TelePress) | 2008.02.29. 19:16
(eotvos) | 2008.02.29. 06:28
Magyar Újságírók Országos Szövetsége © 2005 | impresszum | médiaajánlat | levél a szerkesztőnek