Ez az oldal az archivumba került. Továbbiakban nem fog frissülni. Az új oldalt elérik a https://muosz.hu címen.
Bemutatkozás | Szervezet | Alapszabály | Kódexek | Történet | Akadémia | Orvosi ellátás | Üdülés
 
Küldöttgyűlés | Elnökség | Szakosztályok | Régiók | Bizottságok | Alapítványok
 
Érdekvédelmi Kódex | Etikai Kódex
Levéltár | 1896-1996 | Küldöttgyűlés 2004 | Küldöttgyűlés 2007 | MaSa.Retro
Bálint György Újságíró Akadémia
 
 
 
A pártvezérelt közmédia és a médiaházmesterek kora jön?
2010. augusztus 3. kedd, 13:29
A politika és a nyilvánosság küzdelemében újra visszaszorul a nyilvánosság, és ez még hosszú ideig így is marad – írja Eötvös Pál, a MÚOSZ elnöke a Népszabadság szombati számában megjelent publicisztikájában. Az elnök szerint az elfogadott médiacsomag az alapvetően az egész politikai garnitúra által áhított pártos és elfogult közmédiát hoz létre. Nehéz-Posony Márton ügyvéd szintén a Népszabadságban publikált véleménye szerint az új médiacsomaggal a kifogásolt tartalmakat feljelentgető „médiaházmesterek” kora köszönt be.
Eötvös Pál szerint akkor sem változhat meg érdemben a nyilvánosság visszaszorulása, ha netán alkotmánybírósági kifogás éri a törvényt, mert a lényegen – azon, hogy a csomag megfeleljen a közmédiumok parlament általi befolyásolását alkotmányellenesnek minősítő korábbi alkotmánybírósági értelmezésnek – egy ilyen kifogás után se változtatnának.

„A közmédia a pártok közötti pozícióharc kitüntetett terepe, s ezáltal martaléka lett, éppenséggel mintha a közmédiumok is a hatalomgyakorlás eszközei, helyszínei volnának. Hovatovább ezt a teljes politikai garnitúra természetesnek, magától értetődőnek vette, mi több, mélyen meg is volt (van) győződve a helyénvalóságáról. Ami pedig a társadalmi befolyás, ellenőrzés – tehát a lényeg – fórumait illeti, azok hamarosan önmaguk karikatúráiba fordultak, az álcázott, vagy nem is nagyon álcázott pártdelegáltak döntésképtelen fórumaivá váltak” – fogalmaz a MÚOSZ elnöke, hozzátéve, hogy az új médiacsomag közmédiát a politika alá rendelő irányelvei korántsem újak, hanem már korábban is felmerültek hasonló javaslatok, mindkét politikai oldal részéről.

A 2008 végi kétharmados törvényjavaslat is például az MSZP–Fidesz közös munkája volt, és az akkor beterjesztendő több mint kísértetiesen hasonlít a most elfogadott médiatörvényre: „mondhatni ugyanaz, mint ami miatt most az MSZP krokodilkönnyeket hullat, mert bilincsbe veri a közmédiumokat. (Nota bene: valóban bilincsbe veri.) Magyarán: a tojást közösen rakták le, de most csak szörnyülködik – mármint az MSZP –, hogy milyen ijesztő madárka kelt is ki belőle. (A javaslat mögül aztán ilyen-olyan okból mind az MSZP, mind a Fidesz kihátrált, a szöveget a Fidesz a frizsiderbe rakta, hogy meg ne romoljon. Nem romlott meg.)”

Eötvös szerint akárcsak a legutóbbi javaslat felmerülésénél, most sem volt érdemleges reakció a sajtó részéről, sem társadalmi vita, sőt a helyzet tovább romlott: „a lobbibefolyás tovább szűkült, egypólusú lett; a megnevezett testületek, tehát a konstrukció hordozóinak neve roppant ismerősnek tűnhet, ha egyikét-másikát kicsit átkeresztelték is, a társadalmi ellenőrzés kezelésének „logikája” pedig ugyanúgy a kuratóriumok ellehetetlenülésére hivatkozás.”

Nehéz-Posony Márton ügyvéd, a MÚOSZ jogásza szintén a Népszabadság hasábjain megjelent Talpra, médiaházmesterek! című írásában tekinti át, hol tart a médiacsomag jelenleg a sajtó és az internet megregulázásában.

Az ügyvéd szerint bár a módosító indítványokkal finomodni látszanak a minden tartalmat a szabályozás hatókörébe bevonni kívánó tartalomszabályozási elvek, „a szerkesztői felelősség fogalmának alkalmazásával azonban önmagában még nem zárható ki, hogy a törvény beavatkozzon a magáncélú honlapok, vagy a blogok tartalmába. Maga a fogalom az Európai Unió irányelveiben kétségtelenül fellelhető. De ott a hatályuk csak a televíziós műsorszolgáltatásra terjed ki, a magáncélú weboldalakra nem, sőt még a hírlapok és folyóiratok elektronikus változatára sem.”

Hasonlóan ahhoz a módosító indítványhoz, mely elhagyná a szabályozásból a terjesztőkre vonatkozó rendelkezéseket. „Ez látszólag előrelépés, ám a módosító indítvány indokolása szerint erre mindössze amiatt van szükség, mert a terjesztők felelősségét nem a tartalomra vonatkozó törvényben, hanem »a részletes szabályozásban« kell rendezni. Egyelőre nem tudható, mi tekintendő részletes szabályozásnak, illetve hogy az a törvénynél alacsonyabb szintű szabályozást jelent-e” – fogalmaz Nehéz-Posony.

A szakember szerint többek között a válaszadási jog problémáit sem küszöbölné ki maradéktalanul L. Simon László módosító indítványa, mely mindenekelőtt megtartaná a jelenlegi terminológiát, és válaszadás helyett sajtó-helyreigazításnak nevezné a gyakorlatot, de tárgyi értelemben is szűkítené az új szabályozás hatályát: a norma címzettjei mindenekelőtt csak a sajtótermékek lennének, szándéka szerint tehát az internet egyéb tartalmait előállítók nem. „Felvetendő ugyanakkor – írja Nehéz-Posony – hogy ha a módosító indítvány révén az új szabályozás nem tenne mást, mint egy külön törvényben kodifikálná újra a sajtó-helyreigazítás hatályos szabályait (mindössze egyes határidőket módosítva), úgy szükség van-e rá egyáltalán.”

Az ügyvéd szerint aggályos az is, hogy az eredeti javaslat szerint a tartalomszolgáltatók teljes körének „feladata” a „hiteles, gyors és pontos” tájékoztatás a helyi, az országos és az uniós „közélet ügyeiről”, valamint a „Magyar Köztársaság polgárai és a magyar nemzet tagjai számára jelentőséggel bíró eseményekről”, mert az állam által elismerten szabad sajtónak alkotmányosan nem lehet „feladata”. A módosító indítvány az értelmezést azzal kívánja megkönnyíteni, hogy a tájékoztatást a tartalomszolgáltatók „összességének” feladatává tenné, egyben elhagyná a szövegből a tájékoztatási kötelezettség megsértéséről szóló rendelkezést. Ezáltal – az indítvány indokolása szerint – a jogszabály nem telepítene konkrét kötelezettséget, hanem egy „általános médiajogi alapelvet” rögzítene – írja Nehéz-Posony, megjegyezve, hogy „az alapelvek ugyanakkor maguk is normatív erővel bírnak, míg e szabály szándéka szerint sem rendelkezne ezzel: megkérdőjelezhető tehát, hogy a módosítás választ ad-e a fenti kérdésekre, illetve szükség van-e egy kötelező erővel nem bíró deklarációra a törvényben egyáltalán.”

A szerző végül megemlíti: a jelenleg hatályos rendelkezések szerint (és ebben az ORTT és a bíróságok gyakorlata is következetes) az eljárás-indítási jogosultsághoz ma a tudósításban tálalt ügyben érintettnek, vagy a ki nem fejtett álláspont képviselőjének kell lenni, ezzel szemben az új javaslat szerint a tartalmi követelmények megsértése miatt (ideértve a kiegyensúlyozottságot is) immár bárki kezdeményezhet eljárást. Ahogy Nehéz-Posony fogalmaz: „Most bejelenthet majd boldog-boldogtalan. Sebaj, a médiaházmesterek bizonyára példásan együttműködnek majd.”
muosz.hu
véleményekhozzászólok
Magyar Újságírók Országos Szövetsége © 2005 | impresszum | médiaajánlat | levél a szerkesztőnek