Ez az oldal az archivumba került. Továbbiakban nem fog frissülni. Az új oldalt elérik a https://muosz.hu címen.
Bemutatkozás | Szervezet | Alapszabály | Kódexek | Történet | Akadémia | Orvosi ellátás | Üdülés
 
Küldöttgyűlés | Elnökség | Szakosztályok | Régiók | Bizottságok | Alapítványok
 
Érdekvédelmi Kódex | Etikai Kódex
Levéltár | 1896-1996 | Küldöttgyűlés 2004 | Küldöttgyűlés 2007 | MaSa.Retro
Bálint György Újságíró Akadémia
 
 
 
A médiatörvény ügyében az Alkotmánybírósághoz fordult a MÚOSZ
2011. január 19. szerda, 16:59
Az új médiatörvény egyes rendelkezéseinek megsemmisítését indítványozza a Magyar Újságírók Országos Szövetsége. – A sajtószabadság a szólás és véleménynyilvánítás gyakorlásához hasonlóan nem feladat-orientált. A demokratikus jogállamban a szabadon működő sajtónak funkciója van, feladatának megjelölése szabadságának elvével ütközik – olvasható a beadványban, amely tizenhat pontban foglalja össze a MÚOSZ alkotmányossági aggályait. A ma benyújtott dokumentum szövegét teljes terjedelmében, változtatások nélkül közöljük.
A Magyar Köztársaság Alkotmánybíróságának
1015 Budapest, Donáti u. 35-45.



Tisztelt Alkotmánybíróság!

A médiaszolgáltatásokról és a tömegkommunikációról szóló 2010. évi CLXXXV. törvény (a továbbiakban: új Médiatv.) valamint a sajtószabadságról és a médiatartalmak alapvető szabályairól szóló 2010. évi CIV. törvény (a továbbiakban: Smtv.) egyes rendelkezései az alábbiak szerint alkotmányellenesek, ezért indítványozzuk azoknak a kihirdetésükre visszamenő hatállyal történő megsemmisítését.

Módosító javaslatok, tiltakozó közlemények – a MÚOSZ reagálása az új médiatörvényekre
A MÚOSZ először a beterjesztését követően, tavaly júniusban reagált a kormány médiatörvény-csomagjára, szakmai egyeztetést sürgetve. Azóta tucatnyi nyilatkozatban fejezte ki a médiaszabályozással kapcsolatos aggodalmát, fogalmazta meg törvénymódosítási javaslatait és két Alkotmánybírósági beadványt is készített. Bővebben >>>
Részletes indokaink kifejtése előtt szükségesnek tartjuk hangsúlyozni, hogy a demokratikus jogállamban a sajtó és a véleménynyilvánítás szabadsága olyan, magának a demokratikus jogállamnak a működéséhez nélkülözhetetlen alapjog, amely csak kivételesen, más alkotmányos alapjog védelme érdekében és csak az elengedhetetlenül szükséges mértékben korlátozható. A sajtó és a véleménynyilvánítás szabadságának körében az államot az Alkotmánybíróság 37/1992. számú határozata értelmében egyrészt be nem avatkozási kötelezettség terheli, másrészt viszont olyan intézményrendszert kell létrehoznia, amely biztosítja a vélemények szabad kifejtését.

A személyeket érő sérelmek miatti jogérvényesítés bírói hatáskörbe tartozik az Alkotmány 57. §-a alapján. Az, hogy a jogsértések tényét és a miattuk alkalmazandó jogkövetkezményt a jogalkotó és a végrehajtó hatalomtól független, csak a törvénynek alávetett bíró állapíthatja meg, garanciája annak, hogy a sérelmek miatti jogérvényesítés nem jelenti a sajtó és a véleménynyilvánítás szabadságának szükségtelen és aránytalan korlátozását.

Az új Médiatv. és az Smtv. szembe megy ezekkel az Alkotmányból levezethető jogelvekkel, ezért alkotmányellenes az alábbiak szerint.

1. A 2010. évi CIV. törvény 4.§ (1) szerint a „Magyar Köztársaság jogrendje elismeri és védi a sajtó szabadságát”. Ugyanezen pont kiegészül azzal a kitétellel, hogy „valamint biztosítja (a sajtó) sokszínűségét”. Egy alkotmányos jog gyakorlása önmagában sokszínű, miként a véleménynyilvánítás vagy a szólásszabadság ab ovo a maga sokszínűségében létező jog megvalósulása, éppen a jogrend általi védettség révén. A sokszínűség „biztosítása” ugyanakkor valójában az alkotmányos alapjog korlátozását jelenti, mert magába foglalja egy alapjog gyakorlásának, terjedelmének az állam részéről történő értelmezését, mérlegelését, minősítését, ennek alapján a tartalmi korlátozás (korrekció) lehetőségét, továbbá az aktív beavatkozás lehetőségét (kötelezettségét) hozza létre ott, ahol a tűrés (a szabadság) normái irányadók.

2. Ugyanezen törvény 13.§ (1) bekezdése a médiatartalom-szolgáltatók feladatáról rendelkezik. A sajtószabadság a szólás és véleménynyilvánítás gyakorlásához hasonlóan nem feladat-orientált. A demokratikus jogállamban a szabadon működő sajtónak funkciója van, feladatának megjelölése szabadságának elvével ütközik, mert feladatának van alárendelve, miközben funkciója önnön szabad működéséből vezethető le. A sajtószabadság érvényesülése nem köthető valamely feladat teljesítéséhez, kivált, hogy a törvény az általa megszabott feladatok teljesítését számon is kéri, elmulasztását szankcionálja. [2010. évi CLXXXV. Törvény 182. § c.] Ez a sajtó szabadságának korlátozása. A sajtószabadság gyakorlása során nem korlátozható például a nem gyors (vagy annak ítélt) tájékoztatás sem.

3. Ugyanezen törvény 13.§ (2) bekezdés a „tájékoztatási tevékenységet végző lineáris és lekérhető médiaszolgáltatások” esetében konkrétan megnevezett eseményekről, „vitatott kérdésekről” sokoldalú, tényszerű, tárgyilagos és kiegyensúlyozott tájékoztatást ír elő. Közszolgálati médiumok esetében e kívánalmak lehetnek legitimek, e körön kívül azonban alkotmánysértők, mert korlátozzák a véleménynyilvánítás és a sajtó szabadságát, a vélemények sokszínűségét (versenyét) és a magántulajdon fölötti szabad rendelkezést, másfelől a médiavállalkozások piaci versenyét, szabadságát.

4. Az új Médiatv. személyi hatályának megfogalmazása egyrészről jogbizonytalanságot okoz, mert (különösen az internetes tartalmak esetében) nem szabályozza egyértelműen, hogy mely tartalmakat kell a törvény hatálya alá tartozónak tekinteni, másrészről - minthogy bármely olyan internetes tartalom, amely tájékoztatást, szórakoztatást vagy oktatást szolgál, továbbá amelynek gazdasági jelentősége van, a törvény hatálya alá tartozhat - ennyiben ellentétes a nemzetközi kötelezettségekkel is: a vonatkozó 2010/13/EU irányelv kifejezetten kizárja az alanyi hatályából a magáncélú honlapokat, sőt még a nyomtatott lapok internetes kiadását is. A nyomtatott lapok és az audiovizuális szolgáltatásnak nem minősülő internetes tartalmakra vonatkozóan mind a bejelentési kötelezettség, mind a szolgáltatások tartalmi milyenségére vonatkozó jogi kötelezettségek, mind pedig ezek megsértésének szankcionálása szükségtelenül és aránytalanul korlátozza a véleménynyilvánítás és a sajtó szabadságát. Mindezek miatt a törvény 1. §-a, amely a személyi hatályt kiterjeszti bármely, nem korlátos erőforráson nyújtott tartalomszolgáltatás szolgáltatójára is, továbbá az ennek alapján bejelentési kötelezettséget előíró rendelkezések (41., 45. és 46. §-ok) szükségtelenül és aránytalanul korlátozzák a véleménynyilvánítás szabadságát, ezért alkotmányellenesek.

5. Az új Médiatv. 13. §-a az Országgyűlés bizottságainak üléséről csak "szükség szerint" teszi lehetővé a zártláncú televíziós közvetítést. E rendelkezés ellentétes a véleménynyilvánítás alapjogával, mert a jogalkalmazó esetleges, ilymódon az önkényességet is magában hordozó döntésétől teszi függővé, hogy egy bizottsági ülésen történtekről a nyilvánosság értesül-e. A nyilvánosságnak kell abban a helyzetben lennie, hogy eldönthesse, a bizottsági ülésen elhangzottak számára jelentősek-e.

6. Az új Médiatv. 42. § (1) bekezdésének ci)-cl) pontjai olyan tartalmi jegyek bejelentésének kötelezettségét írják elő a bejelentés alapján nyújtható (tehát nem földfelszíni frekvencián nyújtott) lineáris médiaszolgáltatásokra, amelyek indokolatlan adminisztrációs kötelezettséget írnak elő, ezáltal indokolatlanul korlátozzák az önrendelkezési jogot. Ebben a körben ráadásul a nyilvántartásból való törlés mint szankció [a 42. § (7) bekezdésének f) pontja] egyben a bejelentési kötelezettséget de facto engedélyezési kötelezettséggé teszi, ami ellentétes a sajtó szabadságával.

7. Az új Médiatv. 44. §-a médiaszolgáltatási díjat ír elő a nem földfelszíni frekvenciákat használó médiaszolgáltatókra is (ideértve az internetes lineáris szolgáltatókat). Ez szükségtelenül és aránytalanul korlátozza a sajtószabadság gyakorlását, mert nincs olyan véges számú erőforrás, amellyel való gazdálkodás szükségessé tenné a szolgáltatás nyújtásának díjfizetéshez kötését. A díj ilyen módon tartalmát tekintve adó, amelyet viszont törvénynek kellene előírnia, ehelyett a díjat a Médiatanács határozza meg, ami ellentétes a jogállamiság alapelvével is.

8. Az új Médiatv. 111. §-a szerint a Nemzeti Média és Hírközlési Hatóság elnökét a miniszterelnök 9 évre nevezi ki. A Médiatanácsot a törvény 124. §-a szerint a jelenlévő országgyűlési képviselők kétharamada választja ugyan, de a jelölőbizottságban a képviselőcsoportok a létszámukkal arányos szavazati joggal rendelkezenek. A Hatóság elnöke egyben a Médiatanács elnökjelöltje is a törvény 125. §-a szerint. Ez a következő okokból ellentétben áll a 37/1992. AB-határozatban kifejtettekkel, amelyek szerint az állam egyetlen szervének és a társadalom egyetlen csoportjának sem lehet kizárólagos befolyása a műsorszolgáltatás tartalma és felügyelete felett, ezért alkotmányellenes:

– A kinevezés a miniszterelnöktől származik, ami önmagában is lehetővé teszi a médiatartalmak feletti felügyelet egyoldalú kormányzati, pártpolitikai befolyásolását, ellentétesen a hivatkozott, mindenkire kötelező alkotmánybírósági határozatban kifejtett alkotmányos elvekkel;

– A kinevezés 9 évre, tehát a kormányzati ciklust meghaladó időtartamra szól úgy, hogy felmentésére csak a törvényben meghatározott okból kerülhet sor. Álláspontunk szerint a kormányzati ciklusokon túlnyúló időtartamú megbízatásoknak éppen az olyan alkotmányos intézmények vezetői esetében van valódi funkciója, amelyek a vezetőket megválasztó Országgyűlés jogalkotói hatalmának ellensúlyát képezik (Legfelsőbb Bíróság, Alkotmánybíróság, Állami Számvevőszék, stb.), a hatóság ezzel szemben – a frekvenciagazdálkodás terén – az Eht. alapján a kormány politikáját hajtja végre. Amennyiben azonban a Hatóság a médiatartalmak feletti felügyeleti jogkört is gyakorol, a véleménymonopólium kialakulásának veszélyét hordozza magában a Médiatanács tagjainak és elnökének megbízatásáról szóló szabályozás (ld. a következő pontban).

– A hatóság elnöke, akit a miniszterelnök nevez ki, a Médiatanács elnökjelöltje is. Tartalmazza ugyan annak lehetőségét a törvény, hogy a jelöltet az Országgyűlés nem választja meg a Médiatanács elnökének, ám erre az esetre (i) az elnökjelölt összehívási és ülésvezetési joga fennmarad, miközben (ii) a törvény nem tartalmaz semmilyen rendelkezést arról, milyen eljárásrendben lehet ellenjelöltet állítani, így az elnöki tisztség lényegében kizárólag a miniszterelnök javaslatára tölthető be. A pályázatokkal kapcsolatos szavazáskor az elnök már az eljárás kezdetétől szavazati joggal rendelkezik, szemben az 1996. évi I. törvény szabályozással, amely szerint az első fordulóban az elnök nem szavazhatott. Az első közszolgálati kódexet a kormánypárti befolyás alatt álló Médiatanács alkotja meg [új Médiatv. 95. § (2) bek.]. Mindez a hivatkozott alkotmánybírósági határozatban kifejtett értelmezés szerint sérti a véleménynyilvánítás szabadságának alkotmányos alapjogát, ezért alkotmányellenes.

9. Az új Médatv. 142. § (1) bekezdése alapján a jogsértésnek nem minősülő, pusztán érdeksérelmet panaszló ügyekben a média- és hírközlési biztos jár el, akinek azonban az ellenőrzés és a tényállás tisztázása körében ugyanolyan jogosítványai vannak, mint a médiatanácsnak. Ez azt jelenti, hogy a biztos még olyan esetekben is, amelyek még a törvény fogalomhasználata alapján sem minősülnek jogsértésnek, a tartalomszolgáltatók magán- és üzleti titkainak minősülő adatokat ismerhet meg. Álláspontunk szerint ez a lehetőség már önmagában is szükségtelenül és aránytalanul korlátozza az információs önrendelkezési jogot, ezért közömbös, hogy a törvény egyébként az üzleti titok megtartására kötelezi a biztost. A hírközlési biztosnak a tényállás tisztázása körében rendelkezésre álló jogosítványai a következő pontban kifejtettek szerint alkotmányellenesek.

10. Az új Médiatv. 155. § (2) bekezdése, továbbá 175. §-a általános, az adatkezelés konkrét célját és terjedelmét meg nem határozó felhatalmazást ad a médiatanácsnak bármely, akár üzleti, hivatásbeli vagy magántitoknak is minősülő adat megismerésére, a tartalomszolgáltatókat pedig ezek közlésére kötelezi. Ezen túlmenően a hivatkozott bekezdés lényegében bárkivel szemben lehetővé teszi a hatóság számára eszközök, iratok megvizsgálását, ami a mai technikai körülmények között azt is jelentheti, hogy a hatóság magánlakásokba hatolhat be, mobiltelefonokat, hordozható számítógépeket vizsgálhat meg akkor is, ha ezzel egyben a magánszférát súlyosan sérti. Ez ellentétes a személyes adatok védelmével, illetve az információs önrendelkezési joggal, ezen keresztül tehát az emberi méltóság alkotmányos védelmével. A törvény 155. § (4) bekezdése pedig csak az ügyfélen és az eljárás egyéb résztvevőin kívüli adatszolgáltatásra kötelezettek számára teszi lehetővé az adatszolgáltatással (tehát nem az ügy érdemével) kapcsolatos, halasztó hatályú bírósági jogorvoslatot, ezért megállapítható, hogy a törvény az Alkotmány 57. § (5) bekezdésével ellentétes módon nem szavatolja a hatékony bírói jogorvoslatot az adatszolgáltatásra kötelezettek teljes körében.

11. Az új Médiatv. 155. § (7) bekezdése szerint a tanú akkor is köteles vallomást tenni, ha nem kapott felmentést a titoktartás alól: ez szükségtelenül és aránytalanul korlátozza az információs önrendelkezés jogát.

12. Az új Médiatv. 156. § szükségtelenül és aránytalanul korlátozza a tulajdonhoz való jogot azzal, hogy az eljárási bírságokat a jogsértések tárgyi súlyához képest aránytalanul magas felső határral állapítja meg. Az önálló bírósági jogorvoslat lehetőségét csak jogszabálysértés esetére teremti meg azok esetében is, akik az ügyben nem minősülnek ügyfélnek, ami ellentétes az Alkotmány 57. § (5) bekezdése szerinti jogorvoslathoz való joggal, tekintettel arra, hogy a bírság összegszerűsége kizárólag hatósági mérlegelés kérdése.

13. Az új Médiatv. 182. § c) pontja alapján a Médiatanács felügyeli az Smtv. 13-20. §-ainak betartását. Az Smtv. 13-20. §-ai azonban olyan fogalmakat használnak (így különösen a jelentőséggel bíró esemény, a hiteles, gyors és pontos tájékoztatás, az öncélú és sérelmes bemutatás, a közösségek nyílt vagy burkolt megsértése), amelyek tartalma nem meghatározott, a két törvény így úgy rendel hatósági felügyelet alá és úgy szankcionál magatartásokat, hogy a tilalmazott magatartások előre nem ismerhetők meg, a hatóság eljárása nem kiszámítható, ezért magába foglalja az önkényes jogalkalmazás lehetőségét, így ellentétes a jogállamisággal és a sajtó, illetve a véleménynyilvánítás szabadságával. Különösen sérti a véleménynyilvánítás szabadságát az Smtv. 17. § (2) bekezdése, amely szerint „a médiatartalom nem lehet alkalmas személyek, nemzetek, közösségek, nemzeti, etnikai, nyelvi és más kisebbségek vagy bármely többség, továbbá valamely egyház vagy vallási csoport nyílt vagy burkolt megsértésére, kirekesztésére”. A „megsértés” tiltása az értékítéletet rendeli hatósági felügyelet alá és a hatóságnak teszi lehetővé jogkövetkezmények alkalmazását pusztán értékítéletek miatt, ellentétben a véleménynyilvánítás szabadságának a 30/1992. AB-határozatban kifejtett, mindenkire kötelező értelmezésével.

14. Az Smtv. a személyhez fűződő jogok védelmét is felsorolja, így azt az új Médiatv. 182. § c) pontja a hatóság által hivatalból vizsgálandó tárgykörök közé utalja, ami ellentétes az emberi méltóság jogából levezethető önrendelkezési joggal, így szükségtelenül és aránytalanul korlátozza a sajtó és a véleménynyilvánítás szabadságát. E rendelkezés ráadásul sérti a hatalmi ágak szétválasztásának a jogállamiságból fakadó alkotmányos elvét, továbbá az Alkotmánynak a jogok érvényesítését bírósági hatáskörbe utaló 50. §-át és 57. § (1) bekezdését.

15. Az új Médiatv. 181. §-a szerint a kiegyensúlyozottság és a tárgyilagosság követelményének megsértése esetén (még ott is, ahol ez indokolt: a földfelszíni frekvenciák körében) a jogsértés megállapítását nem csak az érintett, hanem bárki kezdeményezheti, ami szükségtelenül és aránytalanul korlátozza a sajtó és a véleménynyilvánítás szabadságát, mert ellentétes az emberi méltóság jogából levezethető önrendelkezési joggal.

16. Az új Médiatv. 163. §-a szerint a 185-189. §-ok alapján kiszabott szankciókkal szemben is csak jogszabálysértés esetén van helye jogorvoslatnak, miközben a keresetnek a végrehajtásra főszabályként nincs halasztó hatálya. Maga a szankció ugyanakkor mérlegelési kérdés, a törvény tehát indokolatlanul korlátozza a jogorvoslathoz való jogot, miközben a bírói jogorvoslat hatékonyságát zárja ki azzal, hogy a keresetnek nincs halasztó hatálya Ez egyrészről (a bírságok esetében) szükségtelenül és aránytalanul korlátozza a tulajdonhoz való jogot (különösen a 187. § esetében, amely nem határozza meg az ismételtség körében sem az irányadó időintervallumot, sem a jogsértés jellegét), másrészről (a hatóság által közzétenni rendelt közlemények esetében) szükségtelenül és aránytalanul korlátozza a véleménynyilvánítás és a sajtó szabadságát, harmadrészt (a közzétenni elmulasztott közlemények miatt az érintett internetes oldal továbbítását felfüggeszteni köteles közvetítő szolgáltatók esetében) szükségtelenül és aránytalanul korlátozzák a szolgáltatók önrendelkezési jogát, továbbá a véleménynyilvánításhoz fűződő jogot.

Indítványozzuk mindezek alapján, hogy az Alkotmánybíróság a hivatkozott rendelkezéseket – a kihirdetésükre visszamenő hatállyal – semmisítse meg.

Tisztelettel:

a Magyar Újságírók Országos Szövetsége képviseletében:

Dr. Eötvös Pál elnök
muosz.hu
véleményekhozzászólok
Magyar Újságírók Országos Szövetsége © 2005 | impresszum | médiaajánlat | levél a szerkesztőnek