Ez az oldal az archivumba került. Továbbiakban nem fog frissülni. Az új oldalt elérik a https://muosz.hu címen.
Bemutatkozás | Szervezet | Alapszabály | Kódexek | Történet | Akadémia | Orvosi ellátás | Üdülés
 
Küldöttgyűlés | Elnökség | Szakosztályok | Régiók | Bizottságok | Alapítványok
 
Érdekvédelmi Kódex | Etikai Kódex
Levéltár | 1896-1996 | Küldöttgyűlés 2004 | Küldöttgyűlés 2007 | MaSa.Retro
Bálint György Újságíró Akadémia
 
 
 
Átadták a MÚOSZ életműdíjait és szakmai elismeréseit
2013. március 14. csütörtök, 17:19
Szakmai szervezetek, civilek, újságírók, médiapiaci döntéshozók, mutassunk közösen példát párbeszédből. Hogy egyszer majd düh és csalódottság nélkül ünnepelhessük a sajtó szabadságát – fogalmazott Polyák Gábor médiajogász a MÚOSZ és a Sajtószakszervezet közös rendezvényén, melynek keretében szakmai elismeréseket adtak át, köztük a MÚOSZ életműdíjának számító Aranytollakat.
„ Elegendő-e a sajtószabadsághoz, hogy nem hurcolják meg nyilvánosan azt, aki a kormányt kritizálja? Nincsenek sokmilliós bírságok újságokkal és internetes portálokkal szemben, nincsenek átkutatott szerkesztőségek és lefoglalt szerkesztőségi iratok. Csak kompromisszumok vannak. Hétköznapi, elvtelen kompromisszumok” – hívta fel a figyelmet sajtónapi beszédében Polyák Gábor médiajogász a Sajtóházban szervezett ma délelőtti ünnepségén.

Fotó: Mózsi Gábor

A Mérték Médiaelemző Műhely vezetőjének illúziótlan diagnózisa szerint: „A kereskedelmi televíziók gyakorlatilag feladták a közéleti tájékoztatást, még ha az újonnan, külföldről indított RTL2 híradója hozott is ebben változást. A közszolgálati televíziók és rádiók hosszú évek lassú haldoklása után mára felélték hitelességük maradékait is. A politikai napilapok szűkülő olvasótábora nagyrészt mozdíthatatlan. A legnagyobb hírportálok összességében csak a közönség nagyjából 10%-a számára jelentenek rendszeres tájékozódási forrást. Ráadásul e hírportálok működésének hátterében is folyamatos fenyegetést jelentenek a tulajdonosi összefonódások és a piaci érdekekből fakadó zsarolhatóság.”

„ A közöny és a másik oldal meghallgatására való képtelenség csapdájából a sajtó önmagában nem találhat kiutat. Lehet azonban a változás fő mozgatója. Megmutathatja, hogy indulatok helyett érvekkel, ellentmondást nem tűrő kinyilatkoztatások helyett egymást megérteni próbáló párbeszéddel messzebbre jutunk. Ehhez nélkülözhetetlen az egyéni és a szakmai autonómia iránti igény, az önbecsülés, a társadalmi felelősség felvállalása ” – figyelmeztetett Polyák Gábor. (A beszéd teljes terjedelmében olvasható a MÚOSZ médiaszakmai portálján, az eMasán – a szerk..)

A MÚOSZ adoptálja az AB 37/1992 határozatát

– Az Eötvös Károly Közpolitikai Intézet felhívására, több magánszemélyhez csatlakozva a MÚOSZ örökbe fogadja a 37/1992 /VI.10. AB-határozatot, mely szerint: az állam egyetlen szervének és a társadalom egyetlen csoportjának sem lehet kizárólagos befolyása a műsorszolgáltatás tartalma és felügyelete felett. E határozat 2010 nyara, az új médiaszabályozás első tervezeteinek megismerése óta kritikai ellenérveink sarokpontja – jelentette be a sajtónapi ünnepségen Tóth Károly, a MÚOSZ elnöke. M. Lengyel László, a Sajtószakszervezet ügyvezető társelnöke emlékeztetett, tavaly nem ünnepelték meg a Magyar Sajtó Napját, így tiltakozva a sajtószabadságot korlátozó állami törekvések ellen. Mint elmondta: ezt nem akarták megismételni, ezért is fogadták örömmel a MÚOSZ meghívását, mert a közös ünneplés az együttműködés, a szakmai-érdekvédelmi erők közötti összefogás fontosságát fejezi ki.



Szilágyi Ákos versét Galkó Balázs adta elő

Szervánszky Endre „Öt koncertetűd szólófuvolára” című művének Capriccio tételét Hargitai Eszter fuvolaművész tolmácsolásában hallhatta a közönség.

Aranytollasok 2013

A MÚOSZ Elnöksége és Választmánya 1978-ban határozta el, hogy emlékül és elismerésképpen a Magyar Sajtó Napján minden évben Aranytollat adományoz a több évtizedes újságírói pályafutásuk alatt érdemes és kiemelkedő munkát végzett kollégáknak, életművük elismeréseként.

Balla Demeter
Balla Demeter 1931-ben született a Szentes környéki tanyavilágban. Elektroműszerészként dolgozott Budapesten; miközben fotográfiai tudását öntevékenyen fejlesztette. 1957-ben szerezte meg a fényképész szakmunkás bizonyítványt, s még abban az évben a Fővárosi Fotó Vállalatnál helyezkedett el. Felvételeire hamar felfigyeltek, díjakat nyert, és ettől kezdve rendszeresen dolgozott képeslapoknak, könyvkiadóknak. 1969-től a Lapkiadó Vállalat szerkesztőségeiben dolgozott, az Ádám magazintól ment nyugdíjba 1988-ban. Azóta kizárólag alkotó munkájának él. Készít arcképeket, riportfotókat, tájképeket, csendéleteket és aktokat is. Írásait, verseit, és rajzait rangos lapok közlik. 1999-ben megalapította a Demeter-díjat azok számára, akik önzetlenül tesznek a hazai fotóművészetért. Érdemes Művész, más díjak mellett kitüntették Kossuth-díjjal és Magyar Fotóművészek Szövetsége életműdíjával is.

Batári Gyula 1960 óta publikál rendszeresen, tanulmányai, cikkei, recenziói szakmai folyóiratokban jelennek meg, több olvasásszociológiai és sajtótörténeti témájú könyv szerzője. Az ELTE Nyelv- és Irodalomtudományi karán diplomázott, majd később ugyanott doktorált; diplomamunkája és doktori disszertációja is sajtótörténeti jellegű volt. Tanulmányait követően 1956-tól az Országos Műszaki Könyvtárban dolgozott, azt követően 1965-től az Országos Széchenyi Könyvtár tudományos főmunkatársa. Tagja volt a „100 lap – 200 cikk. Szemle a magyar sajtóból” című lap szerkesztőbizottságának. Több mint 15 évig szerkesztette az OSZK Híradót. Sajtótörténeti publikációi mellett irodalom-, könyv-, könyvtár-, reklám-, orvos- és technikatörténeti írásai is megjelentek.

Gera Mihály pályáját a Ludas Matyi levelezési rovatában kezdte, 1956-os szerepe miatt munkaviszonyát megszüntették. Két év után kerülhetett vissza a sajtó világába: elvégezte a kép- és tördelőszerkesztői tanfolyamot Radics Vilmos és Ritter Aladár tanítványaként. 1965-től 1987-ig a Magyar Szemle tördelőszerkesztője, majd olvasószerkesztője; később az Új Tükör, majd a Színházi Élet olvasószerkesztője. Dolgozott a Playboy magyar kiadásának vezető szerkesztőjeként, a Fotóművészet szerkesztőjeként, és a Nagybaracskai Fotográfiai Alkotótelep művészeti tanácsadójaként. A Nemzeti Kulturális Alap indulásakor a Fotóművészeti Szakmai Kollégium elnöke. A Bálint György Újságíró Iskola fotóriporter-képzésének tanára; a Magyar Fotográfiai Alapítvány kurátora. 1992 és 1997 között Magyar Fotóművészek Szövetségének elnöke. Félszáznál több album szerkesztésében, kiadásában közreműködött, ő indította el a Fényképtár sorozatot. Kitüntették a Magyar Köztársasági Érdemrend Kiskeresztjével, Budapestért-díjjal és a Magyar Fotóművészek Szövetsége életműdíjával. Kérem Gera Mihályt, vegye át a kitüntetést!

Hajdu Júlia szerkesztőségi titkárként került először az újságírás közelébe, a Paraszt Újság, az Igazság, a Szabad Szó és a Szabad Föld 1950-ben egyesült szerkesztőségében. Egy évvel később átvette a Szabad Föld levelezési rovatát; első riportja 1952-ben jelent meg. 1958-ban agrármérnöki diplomát szerzett. A Szabad Földben gondozta a Családi oldalt, a Kertbarátok rovatát és a szerkesztői üzeneteket. 2000 májusáig, ötven éven keresztül dolgozott a lapnál.

Hegyi Imre hatvanhat éve, diákkorától dolgozik újságíróként; a MÚOSZ, a Magyar Rádió és a Magyar Állami Népi Együttes örökös tagja. Tudósításai kezdetben a Cserkész Fiúk című hetilapban jelentek meg. Később, az 1950-es -60-as években a magyar kultúra szinte minden területéről tudósított; a Magyar Állami Népi Együttes útjairól évtizedeken keresztül küldött beszámolókat a hazai olvasóknak és rádióhallgatóknak. Negyvenkét éven át készítette a Húszas Stúdió nevű tényfeltáró, oknyomozó dokumentum-műsorfolyamot Kovalik Mártával, amelyben témakutatóként, riporterként, szövegíróként és narrátorként vett részt. Számos élő adást vezetett. 1995-ben Pulitzer-emlékdíjjal tüntették ki.

Kovács Margit 1952-ben végezte el a Népművelési Minisztérium egyéves újságíró iskoláját; ebben az évben került a Szabad Ifjúság című napilap szerkesztőségébe. Különféle női témákkal foglalkozott, s az ő kezdeményezésére és aktív közreműködésével jött létre a Női rovat. A Szabad Ifjúság megszűnése után, 1957-től három évig a Népszabadság Falusiak házatája című rovatát vezette. 1957-től a Magyar Ifjúság Női rovatát írja és vezeti, dolgozik a levelezési rovatnál. Később vezette a lap hírrovatát, az Otthon és a Divat-Hobby-Barkács rovatot is. 1969-től két évtizeden át az Ország-Világ című hetilap Divat rovatát szerkesztette, később hasonló tárgyú írásai jelentek meg az Ász magazinban is. 1974-ben az Éva Magazin munkatársa, később felelős szerkesztője lett, s szerkesztette a lap több kiadványát is. Az Éva magazin megszűnése után, nyugdíjasként a Terézváros című lapnak dolgozott.

Párkány László a Miskolci Nemzeti Színház dramaturgjaként kezdte pályáját, dolgozott az Észak-Magyarország című lapnál, a Magyar Rádió nyíregyházi, szolnoki stúdiójában, a Magyar Televíziónál. Sajtófőnökként évekig szerkesztette a Miskolci Rövidfilm Fesztivál szakmai újságját. Alapítóként szerepet vállalt a Déli Hírlap című délutáni városi napilap elindításában. Később műsorszerkesztő volt a televízióban, majd a Magyar Ifjúság című hetilap kulturális rovatvezetője lett. Vezette a Magyar Televízió ifjúsági osztályát, majd a Rádió- és Televízióújság főszerkesztő-helyettese, a rendszerváltás előtt pedig a televízió elnökségi főosztályvezetője. Szerkesztette a Magyarok Világlapja című havi magazint, majd az ORTT Panaszbizottsága tagjává választották. l992-ben, az Új Magyarország lapszerkesztő-rovatvezetőjeként ment nyugdíjba. Ma is publikál: színikritikusként a Confessio című református folyóiratban, a Hidegkúti Hírek médiamellékletének szerzőjeként, a Magyar Nemzet hétvégi magazinjában és az Evangélikus Életben.

Sárdi Mária az Esti Hírlap vezető újságírójaként belpolitikai, de főként egészségügyi szakújságírójaként dolgozott. Később a Családi Lap szerkesztőségének irányítója volt; a szerkesztésbe bevont különböző szakterületeken dolgozó orvosokat, gyermekpszichológust, szociológust, jogászt, hogy valóban szakszerűen informálja az olvasókat. Több, a szexuális felvilágosításról, a HIV- és az AIDS-prevencióról, az egészséges életmódra nevelés fontosságáról szóló kiadvány létrejöttében volt meghatározó szerepe. A „Kislány a pokolban” című önéletrajzi kötetében megrendítően írt arról az élményről, amit az édesanyjával és nagymamájával egy koncentrációs táborban – közülük egyedüli túlélőként – Bergen-Belsenben átélt. A regény alapján rendezett kamaradarabot a Fészek Klubban mutatták be 2006-ban és a mai napig is műsoron van.

Szále László

Szále László több mint négy évtizedet töltött el az újságírás különböző területein. Szinte minden műfajban dolgozott. Pályáját a Népművelés című szakfolyóiratnál kezdte, majd négy évig a Magyar Ifjúság, később nyolc éven át az Élet és Irodalom rovatvezetője volt. A rendszerváltás körül rövid ideig a Kurír, 1991-től 2007-ig pedig a Magyar Hírlap rovatvezetője volt, utóbbinak főmunkatársa is. Sok helyen publikált: egyebek mellett a Muzsika című folyóiratban, a Sport Plusz Fociban, a Gramofonban, az Egyenlítőben, a National Geographicban, a Mindennapi Pszichológiában, de írt jegyzeteket a Magyar Rádiónak is. 2007 óta szabadúszó újságíró. Olvasószerkesztőként dolgozik ma is az Önkormányzat című lapnak, valamint állandó résztvevője a DIGI TV Kibicek című beszélgetős sportműsorának. Több szakmai díj, köztük a Pethő Sándor-díj, a Táncsics-díj, a Hevesi Endre-díj s a Pulitzer-emlékdíj kitüntetettje.

Vadas Zsuzsa mintegy két évtizede a Nők Lapja szerkesztőségének tagja, de előtte már harminc évet töltött a magyar sajtóban. Szülőmegyéje lapjába, a Vas Népébe kezdett írni alig húszévesen. Státuszos újságíró a Petőfi Népénél lett Kecskeméten. Budapesten üzemi lapoknál dolgozott, majd a Rádió Hírszerkesztőségéhez, utána újból a Petőfi Népéhez került, ezúttal mint budapesti tudósító. Írt a Szövetkezetbe (az áfészek lapjába), volt olvasószerkesztő az Ifjúsági Magazinnál, dolgozott a Rádióújságnál és a Képes Hétnél, később főmunkatárs a Képes Vasárnapnál. A rendszerváltáskor lett a Nők Lapja főmunkatársa. Rendszeresen külsőzött más újságok mellett a Magyar Ifjúságnál, a Képes Újságnál, a Népszavánál, a Tapsnál, az Elite-nél. Jelenleg a La Femme főmunkatársa. 2011-ben a Prima Primissima szavazáson Príma-díjat kapott.

Az Aranytoll-kitüntetést – a MÚOSZ hagyományosan – minden évben határon túli újságírónak is odaítéli. Az idén ketten kapták meg a díjat.

Horváth Sándor 1957-ben született Beregszászon. 1980-ban lett a Kárpáti Igaz Szó munkatársa, s azóta, kisebb megszakításokkal – egy ideig a Miskolcon összeállított Kárpátalja című közéleti lap szerkesztője, később a megyei televízió és rádió magyar szerkesztőségének vezetője volt – ennél az újságnál dolgozik. Jelenleg a főszerkesztő-helyettesi teendőket látja el. Újságírói tevékenységét a megyei tanács, illetve a megyei állami közigazgatás több alkalommal ismerte el oklevéllel. Irodalmi munkáit több magyarországi, erdélyi, felvidéki folyóirat, gyűjtemény is publikálta. Az 1956-os szabadságharccal kapcsolatos kárpátaljai események feldolgozásáért 2006-ban megkapta a Szabadság Hőse emlékérmet.

Kartag Nándor 1948-ban született Óbecsén. A Képes Ifjúság munkatársaként indult 1967-ben, majd az Újvidéki Ifjúsági Tribün műsorvezetője. A hetvenes évek elején az Újvidéki Rádió bemondójaként dolgozik, ezután hat éven át az Újvidéki Televízió újságírója és műsorszerkesztője. 1979-től ’83-ig a Képes Ifjúság főszerkesztője, majd ismét az Újvidéki Televízió újságírója, műsorszerkesztője, főszerkesztő-helyettese, művelődési és vallási rovatvezetője volt. 2011-ben vonult nyugdíjba, de beszámolóival, riportjaival, beszélgetéseivel azóta is részt vesz a műsorok készítésében. Műsorvezetőként és szerkesztő-riporterként részt vett a Magyar Televízióval közösen készített műsorokban is. 2003-ban megjelent, „35 éve együtt” című könyve a jugoszláviai/vajdasági magyar televíziózás történetét dolgozza fel. 2004-től a Vajdasági Magyar Újságírók Egyesületének alelnöke, jelenleg az Elnökség tagja.

Először avatott tiszteletbeli tagokat a MÚOSZ

A MÚOSZ vezető testületeinek döntése alapján először avatott tiszteletbeli tagokat Magyarország legrégebbi és ma is legnagyobb létszámú újságíró-szervezete. Kiemelkedő és példaadó szakmai és közéleti tevékenységéért a MÚOSZ Tiszteletbeli Tagja címben részesült:

Bitó László

Bitó László író, közíró, orvoskutató
Csillag Ádám dokumentum-filmrendező, Alternatív Pulitzer-díjas
Váradi Gábor grafikus, arculattervező, a GeoMédia művészeti vezetője
Szűcs László újságíró, költő, irodalmár, az Erdélyi Riport hetilap és a Várad folyóirat főszerkesztője

Végül, de nem utolsósorban a MÚOSZ Tiszteletbeli Tagja címet adományozta a Magyar Televízió örökös tagjainak testületileg. Név szerint: Balogh Máriának, Bíró Miklósnak, Bednai Nándornak, Horváth Lórántnak, Horváth Ádámnak, Horváth Pálnak, Kudlik Júliának, Lénárt Istvánnak, Vitray Tamásnak és Mihályfi Imrének.

Szakosztályi, alapítványi elismerések

A kulturális újságírók Virág F. Éva-díját – a jelképes (ma már nem is létező) egyforintost – Hamvay Péter, a Népszava kultúra rovatának munkatársa Bernáth Lászlótól, Népszavás kollégától, a MÚOSZ Közművelődési és Oktatási Újságírók Szakosztályának titkárától vehette át.

A fiatal sportújságírók Németh Gyula-díját Bodnár Zalán , a FourFourTwo-magazin és a FourFourTwo.hu munkatársa kapta. A 2010-es futball-világbajnokság alatt írt blogbejegyzéseivel hívta fel magára figyelmet. Az elmúlt több mint két esztendő alatt már hírnevet szerzett magának, több műfajban (interjú, jegyzet, riport) is otthonosan mozog. Állandó rovatát, a Döglött aktákat, amelyben régi futballügyeknek jár nagyon alaposan utána, hónapról hónapra várják érdeklődéssel a magazin olvasói. 1994-ben Németh Gábor író, édesapja Németh Gyula sportújságíró emlékére hozta létre a Németh Gyula-díj Alapítványt. A 100 ezer forintos pénzjutalommal járó díjat a szerkesztőségek javaslatai alapján az alapítvány kuratóriuma ítéli oda.

D. Szekeres Ágnes és Csávás Sándor

A MÚOSZ Gazdasági Újságírók Szakosztályának Gazdasági Sajtó Díját az idén Csávás Sándor , az MTVA (MTI) gazdasági újságírója kapta. – Programozóból az agrárgazdaság szakavatott művelőjévé képezte magát, a tudósítói műfaj jeles képviselőjeként érdemelte ki a díjat – méltatta munkásságát D. Szekeres Ágnes, a MÚOSZ Gazdasági Újságírók Szakosztályának tiszteletbeli elnöke.

A MÚOSZ Környezetvédelmi, Vízügyi és Idegenforgalmi Szakosztályának elismerését, a Soó Rezső-díjat Szitnyai Jenő kapta. – A díjazott meghatározóan a Magyar Rádióban és Duna Televízióban telt pályafutását végigkísérte a természet- és környezetvédelmi tematikák menedzselése, az ökoszociális szemlélet terjesztése, a természeti-táji környezet fenntarthatóságának össztársadalmi érdekként és értékként való megközelítése, e téren a hazai és külföldi modellek, legjobb gyakorlatok bemutatása – mondta el laudációjában Polgár Zoltán, a szakosztály elnöke.

A Sajtószakszervezet díjai

A társszervező Sajtószakszervezet minden évben a Magyar Sajtó Napján adja át a munkahelyi kollektívák jutalmazására alapított Vasvári Pál-díjat, valamint a kiemelkedő munkát végzett régi szakszervezeti tagok, illetve az érdekvédelmi tevékenységet támogatók munkáját elismerő Vasvári Pál Emlékplakettet. A díjakat F. Kováts Éva, a Sajtószakszervezet elnöke adta át. Vasvári Pál-díjban részesült a a békéscsabai Népújság Kft. ; a Vasvári Pál Emlékplakettet Tripolszky László, aki a Népszabadságnál működő alapszervezet szakszervezeti bizottságának titkáraként egyik alapítója volt 1989. május 31-én a független, demokratikus Sajtószakszervezetnek.
muosz.hu
véleményekhozzászólok
(feherhaz) | 2013.03.28. 19:09
(zeta) | 2013.03.15. 19:28
Magyar Újságírók Országos Szövetsége © 2005 | impresszum | médiaajánlat | levél a szerkesztőnek