Ez az oldal az archivumba került. Továbbiakban nem fog frissülni. Az új oldalt elérik a https://muosz.hu címen.
Bemutatkozás | Szervezet | Alapszabály | Kódexek | Történet | Akadémia | Orvosi ellátás | Üdülés
 
Küldöttgyűlés | Elnökség | Szakosztályok | Régiók | Bizottságok | Alapítványok
 
Érdekvédelmi Kódex | Etikai Kódex
Levéltár | 1896-1996 | Küldöttgyűlés 2004 | Küldöttgyűlés 2007 | MaSa.Retro
Bálint György Újságíró Akadémia
 
 
 
Tiszteletbeli tagok kerekasztalával emlékezett 1956-ra a MÚOSZ
2013. október 22. kedd, 10:47
A Sajtóházban tartott hétfői rendezvényen a MÚOSZ tiszteletbeli tagjává avatták Bodor Pált, Gera Mihályt, Majtényi Lászlót, Solymosi Frigyest és Ungváry Rudolfot. Az ünnepség résztvevői megkoszorúzták Gimes Miklós, a forradalom és szabadságharc újságíró mártírjának emléktábláját.
A MÚOSZ mai ünnepségének főszereplői olyan emberek, akik sokat tudnak a szabadságról – hangsúlyozta köszöntőjében az idei megemlékezés szervezője, házigazdája, Acsay Judit. – „Vagy mert annak idején maguk is ott voltak, ahol meg lehetett, meg kellett tapasztalni a szabadságkereső utak egyik legnehezebbikét, vagy mert a hétköznapok kisebb, de sűrűbb forradalmaiban épült be a szabadság mindent felülíró civil eszménye az életükbe, munkásságuk egyik központi motívumaként. Az ő jelenlétük a mai sajtóban azért is fontos, mert nap mint nap nő körülöttünk valamiféle szabadsághiány, amivel kezdeni kellene valamit. Ebben segít többek közt tiszteletbeli tagjaink szenvedélye, elkötelezettsége, bátorsága, tapasztalata és tudása” – fogalmazott a MÚOSZ alelnöke.

Galériánk megtekintéséhez kattintson a képre!

Balról jobbra: Majtényi László, Solymosi Frigyes és Ungváry Rudolf


A tiszteletbeli tagságot igazoló emléklapot és igazolványt Gera Mihálynak, Majtényi Lászlónak, Solymosi Frigyesnek és Ungváry Rudolfnak László Ágnes, a MÚOSZ Tagfelvételi Bizottságának vezetője, az elnökség tagja adta át. Bodor Pál Diurnus sajnos nem tudott részt venni az ünnepségen.

A laudációkat Ezer László, a Komlósi Oktatási Stúdió rádiószakos mesterképzős hallgatója tolmácsolta. Az alábbiakban ezekből a méltatásokból idézünk.

Bodor Pál Diurnus

„1983-ban, túl az ötvenen és meglehetősen nehéz dolgokkal tele batyuval a hátán, íróként, műfordítóként, televíziósként érkezett Temesvárról Budapestre, hogy szösszenet formátumú, de esszé súlyú mindennapi betevő cikkeiből ugyanazt az alapélményt olvashassa ki az írott sajtó akkor még népesebb közönsége. Mert megszólalt valaki, akinek ami a szívén, az volt a száján, s aki ezzel másokat is mágnesként vonzott a szabadság lassan, de biztosan táguló köreibe. Bodor Pál kis írásainak nagy jelentősége az, ami a rendszerváltást megelőző évek felemelő közös tapasztalata: hogy a szabadság lehetséges és jó dolog. És minden nap kicsivel többre van szükségünk belőle.”

Gera Mihály

„ Fényképtár sorozatában fotósok előtt tisztelgő könyvek sokaságát szerkesztette meg, fáradhatatlanul szervezte-szerkesztette a kiállításokat, tanárként segítette a fiatalok pályára lépését, több évig viselte a Magyar Fotóművészek Szövetsége elnöki tisztét. Úgy, hogy közben napi munkával folyamatosan jelen volt a nyomtatott sajtó fontosabb műhelyeiben. Tudván tudva, hogy az elhamarkodott kattintásnak nála nincs kegyelem, Gera Mihály azon kevés kritikusok közé tartozik, akiket fenntartás nélkül tisztelnek és fogadnak el az alkotók. Mert amikor valaki az ő kezébe teszi a fotóját, biztos lehet abban, hogy valódi figyelmet, megalapozott szakértelmet és őszinte érdeklődést kap. És végül elfogulatlan ítéletet.”

Majtényi László

„Szabad szellem és türelmes precizitás: Majtényi László szakmai és közírói tekintélyének egyik alapja, hogy egységben tudja tartani a dolgoknak ezt a két, egymásnak ellentmondani látszó megközelítését. A szabadságért nem áldozza be a jogszerűség legkisebb, akár csak alaki kellékét, ahogyan – éppen a szabadság védelmében – megkeresi a maradéktalan jogszerűséget. Ez volt a dolga adatvédelmi biztosként, az Egyenlő Bánásmód Hatóság tagjaként vagy az ORTT elnökeként. Ez egyetemi oktatóként, az Eötvös Károly Közpolitikai Intézet alapítójaként. Közíróként még meg is toldja a klasszikus jogállami felfogást, hogy legtöbbször az ÉS hasábjain, de ha kell, akkor akár szónokként is minél pontosabban rámutasson a változatosan burjánzó politikai dzsungel térképén arra a néha igencsak keskeny pallóra, amelyen emelt fővel, tisztességesen végig lehetne, végig kellene menni. ”

Solymosi Frigyes

„Visszafogott és eminensen korrekt, a szükséges és elégséges közötti egyensúlyt érzékletesen megjelenítő, elfogulatlan megnyilvánulások az övéi. A józan racionalitás, az értelmes cél, a mértéket ismerő és értéket tisztelő, klasszikus konzervatív gondolkodás teszi élvezetessé, a civil kurázsi és a személyes felelősségvállalás pedig példaadóvá Solymosi Frigyes írásait. De nemcsak fegyelmezett vitakultúrát, világos és körültekintő érvelést lehet tanulni tőle, hanem például kitartást. Töretlenül bízik abban, hátha egyszer mindenki, akit illet, meghallja és megérti, amit tiszteletre méltó következetességgel képvisel.”

Ungváry Rudolf

„Hűvös fejű elemző és szenvedélyes szónok, aki kíméletlenül szembesít a teendőkkel. Nevezetesen azzal, hogy a majd reparációt hozó megegyezés csakis összetett és sokszínű, a bal és a jobb, a konzervatív és a liberális értékek legjavát egyesítő keretben, európai felfogásban valósulhat meg.
Mission impossible? Ő egyszer már megoldotta: a mérnökemberből kistarcsai internált, vasesztergályos, szabadfoglalkozású irodalmár, filmkritikus, az Országos Széchenyi Könyvtár tudományos munkatársa, információkereső szótárak szerkesztője, a fogalomelmélet kutatója lett. 1988-ban pedig a Történelmi Igazságtétel Bizottság egyik alapítója, s ezzel ismét egy kitüntetett történelmi időszak – a rendszerváltás – irányt mutató szereplője. Ungváry Rudolf közírói munkásságát a rá jellemző szigorral feldolgozott személyes tapasztalat, gondosan karbantartott belső integritás, bátor szókimondás és a demokrácia iránti mély elkötelezettség jellemzi. Megfogalmazásainak pontosságával, a kimért feladat nagyságával néha megijeszt, ráadásul bizonytalanságainkkal legtöbbször magunkra hagy. Mert a benne rejlő titkos pedagógus tudja, csak az lesz itt rendesen megcsinálva, amibe térdig, derékig, mellig magunk is beleállunk.”

A laudációkat követően Domány András irányításával nyílt és árnyalt beszélgetést hallhattak az ünnepség résztvevői az újságírás társadalmi szerepéről, a magyar politika és nyilvánosság rendszerváltás utáni állapotáról, a tönkretett ünnepről, 1956, Ungváry Rudolf szavát idézve „halott” emlékéről. – Miként 1956-ban, úgy 1989-ben sem tudtuk, hogy mi jelent az, amit átélünk. Csak az bizonyos, hogy a magyar társadalom egy pillanatra a szabadság kapujában állt – fogalmazott Ungváry. (A kerekasztalról részletes összefoglaló olvasható az eMasán: ITT.)


Az elnyűtt közhelyektől, ötvenhatos szimbólumok használatától tartózkodó ünnepség Gimes Miklós emléktáblájának koszorúzásával zárult.

Fotók: Purger Tamás, Gergely Bea
muosz.hu
véleményekhozzászólok
Magyar Újságírók Országos Szövetsége © 2005 | impresszum | médiaajánlat | levél a szerkesztőnek