Ez az oldal az archivumba került. Továbbiakban nem fog frissülni. Az új oldalt elérik a https://muosz.hu címen.
Bemutatkozás | Szervezet | Alapszabály | Kódexek | Történet | Akadémia | Orvosi ellátás | Üdülés
 
Küldöttgyűlés | Elnökség | Szakosztályok | Régiók | Bizottságok | Alapítványok
 
Érdekvédelmi Kódex | Etikai Kódex
Levéltár | 1896-1996 | Küldöttgyűlés 2004 | Küldöttgyűlés 2007 | MaSa.Retro
Bálint György Újságíró Akadémia
 
 
 
Magyar Sajtó Napja 2014
Tiszteletbeli tagjaink
2014. március 15. szombat, 03:46
Magyarország legrégebbi és ma is legnagyobb létszámú újságíró-szervezete elismerésének kifejezéseként sajtónapi ünnepségének keretében 2014. március 13-án hat új tiszteletbeli tagot avatott.
A díjakat Vince Mátyás, a MÚOSZ tiszteletbeli elnöke és Tóth Károly elnök adta át. A tiszteletbeli tagokat László Ágnes elnökségi tag, a MÚOSZ Tagfelvételi Bizottságának elnöke méltatta.

Kiemelkedő és példaadó szakmai és közéleti tevékenységéért a MÚOSZ Tiszteletbeli Tagja címben részesült:

Bényei József újságíró

Pályafutását könyvtárosként kezdte Debrecenben a megyei könyvtárban, majd néhány esztendős népművelői tevékenység után 1962-ben lett a Hajdú-Bihari Napló munkatársa., majd rovatvezetője.1976-tól három évig igazgatta a debreceni Csokonai Színházat, utána visszatért a Naplóhoz immár főszerkesztőként.
1975-től lett a MÚOSZ Választmányának, majd 1989-től 15 éven át az elnökség tagja.

1969-ben jelent meg első verses kötete Sugárverésben címmel, amely aztán jó néhány követett. Nemcsak lírikusként, hanem megközelítőleg félszáz tanulmánykötet, antológia, dokumentum - , interjú- , és portrékötet ,lexikon szerzőjeként is jegyzik. Munkásságát többek között az Alföld-nívódíjával, Krúdy-emlékéremmel, Holló László- és Magyar Lajos-díjjal, Aranytollal ismerték el.



Tiszteletbeli tagok avatása 48:06 - 1:08:35

Kincses Károly fotómuzeológus

1954-ben született Budapesten. A Szombathelyi Tanárképző Főiskolán, majd az ELTE BTK népművelés szakán végzett.

Kolta Magdolnával közösen megalapították és működtették a Magyar Fotográfiai Múzeumot 1991 és 2005 között. 1995-99 között a Mai Manó-műteremház felújításának irányítója, vezetője Bánkuti Andrással és Kolta Magdolnával.1999-2000 a Magyar Fotográfusok Háza művészeti vezetője, azóta kurátora. Az ELTE BTK vizuális antropológia tanszékén, a Pázmány Péter Tudományegyetemen, a szegedi József Attila Tudományegyetemen, a Kaposvári Egyetemen, a Színház- és Filmművészeti Egyetemen tanított óraadóként. 1981és '88 között fotótechnika-történeti alkotótáborokat vezetett Flesch Bálinttal közösen.

800-nál több kiállítást rendezett Magyarországon, Berlinben, Prágában, Brnóban, Rómában, Bécsben, New Yorkban, Liverpoolban, Antwerpenben, Isztambulban, Sevillában, Madridban, Párizsban, Milánóban, Krakkóban, Moszkvában.
Több mint 60 fotográfiai szakkönyvet adott ki, ezek felének a szerzője is. Szakcikkei tucatnyi hazai és külföldi lapban jelennek meg.

Számos kutatási programban vett részt, számos szakmai kollégium tagja volt és több hazai és nemzetközi szakmai szervezet tagja. Jelenleg a Capa Kortárs Fotográfiai Központnál bábáskodik.

Kitüntetései, díjai: Balogh Rudolf-díj (1994), Soros-díj (2000), Demeter-díj (2000), a Magyar Köztársasági Érdemrend Lovagkeresztje (2005), Fehér Rózsa-díj a Kultúraközvetítők Társaságától (2009).

Azt mondja: agya különböző rekeszeiben őriz vagy fél millió képet. Fér még és nem unja. Néha azt hiszi, jobban érdekli a képekből összerakható kvázi valóság, mint az igazi, ahol minden pillanatban születik egy új kép. Mostanában egyre gyakrabban gondolja ezt.

Dr. Mák Ibolya, a MÚOSZ háziorvosa

Édesanyja tanító, édesapja mérnök volt. Budapesten, a Semmelweis Orvostudományi Egyetemen belgyógyász szakorvosként végzett.

A XIV. kerületi Uzsoki utcai kórházban dolgozott 1962-től 1968-ig, majd ugyanebben a kerületben lett háziorvos. 1987-től a MÚOSZ orvosa.
HUSZONHÉT ÉV és ki tudja hány ezer paciens, hány ezer nyűggel, bajjal, betegséggel. Újak és visszajárók. És mind a kollégáink. Akadtak, akadnak közöttük rendszeresen visszajárók, vagy csak ritkán megforduló betegek, a személyiségükből adódóan nehezen kezelhető paciensek, de a Doktornőnek mind egyformák. Aki csak néhányszor járt nála az is igazolhatja, hogy rendkívüli a memorizáló képessége: orvosi igazolások, zárójelentések nélkül is azonnal sorolja a paciens összes előtörténetét.

Empátiája pedig még a memorizáló képességét is felülmúlja.

Ha a barátaimnak, az ismerőseimnek mesélek róla – és mesélek – mindig azt mondom: Ő az a mesebeli doktornéni – és remélem nem haragszik meg azért, mert nénizem, de itt ez a szóösszetétel a megfelelő – aki ránéz a vele szembe ülőre, a szemébe néz, és miközben kérdezgeti, belelát a testébe, a lelkébe és azonnal felállítja a diagnózist. Olykor még telefonon keresztül is. Hatalmas tudásanyag, tapasztalás birtokában van. Bizonyára szerepet játszik ebben, hogy mindig is elkötelezett híve volt a népi gyógyászatnak, az empirikus gyógymódoknak, és amit csak lehetett elsajátított ezekből.

Az esetek kilencvenkilenc százalékában derűs, mosolygós és csak nagyon ritkán lehet kihozni a sodrából. Akkor pedig joggal.
Szerintem nincs még egy ember ebben az országban, aki jobban ismerne Bennünket, a szakmai örömeinket, bánatainkat, a magánéletünk szépségeit, kínjait, a testi, lelki bajainkat, mint Ő.

Mi pedig szinte semmit sem tudunk róla. Csak azt, hogy mindig, mindenkor, hétköznap, hétvégén, de még az ünnepek alatt is számíthatunk Rá. A telefonja olyan, mint egy forródrót – ezt a rendelések alatt is tapasztalhatjuk, és talán bosszankodunk is ilyenkor, de amikor mi tesszük ugyanezt, talán elszégyelljük magunkat. Ha úgy ítéli meg, vagy a helyzet úgy hozza, a beteget az otthonában is felkeresi a hivatalos rendelési idő után, és ha mindezek után hazaér és kikapcsolódásra vágyik, szívesen hallgat klasszikus zenét.

Naprakészen tájékozott az irodalmi lapok, folyóiratok tartalmáról, szeret főzni és soha nem iszik alkoholt. Ami még tudható róla, hogy a lánya és az unokája is orvos.

Több éve már, hogy asszisztensével, Maróti Zsuzsával együtt aktív közreműködője, propagálója a MÚOSZ ÉLETMÓD NAP-jának és azoknak a kezdeményezéseknek, amelyek mind a mi egészségünk megőrzését szolgálják.
Dr. Mák Ibolya az eltelt évtizedek alatt folyamatosan tovább képezte magát és a hematológia, a vérképző- és nyirokszervek betegségeivel foglalkozó belgyógyászati tudományág is a szakterülete lett és egyre nyitottabbá vált az alternatív gyógymódok iránt is.

Mi azt mondjuk: hivatásunk az újságírás.
Dr. Mák Ibolya hivatása a mi gyógyításunk lett. Megköszönni ezt szinte lehetetlen, de azzal, hogy a MÚOSZ Tiszteletbeli tagjává fogadjuk, kifejezhetjük hálánkat és szeretetünket.

Rédei Éva, a Láng Téka Könyvesbolt alapítója

Ő maga igazi könyvesnek tartja magát. Eredetileg zenei pályára készült, de miután nem sikerült bejutnia a konzervatóriumba, édesapja tanácsára könyvesboltba ment dolgozni. Húsz évet töltött el az Állami Könyvterjesztő Vállalat különböző üzleteiben, majd átigazolt a könyvterjesztőket kiszolgáló Tékához, ahol hamarosan megkapta az akkor még félárú üzletként működő Pozsonyi úti kisboltot, amely nem sokkal később már hagyományos könyvüzletként működött.

Ez a nyolcvanas évek közepén történt. Majd Erdős Ákosnak, a Láng Kiadó igazgatójának köszönhetően 1989. szeptember 1-jén Rédei Éva is tulajdonosa lett a boltnak. 2004-ben pedig végre saját ízlése szerint varázsolhatta újjá az üzletet. Így született meg az a barátságos birodalom, amely ma már szellemi műhely, fontos találkozóhely, és ahová messze földről is hazajárnak az emberek.

Éva a nyolcvanas évek közepén szerzőként is bemutatkozott Megírta és megjelentette a „Sütés-főzés mikrohullámon” című könyvet. Merthogy
a főzésben is nagymester és a családnak és nagyobb társaságnak is szívesen főz.

A Pozsonyi Pikniknek is ez volt az alapötlete: "barátok együtt, beszélgessünk, s együnk közben valami jót!" A Láng Téka fennállásának huszadik évfordulójára készült Éva 2009-ben. Az épp akkor Újlipóciáról könyvet író jó barátjával, a közelmúltban elhunyt Bächer Ivánnal beszélgettek a lehetséges ünneplésről. Így lett Iván névadója ennek az egyre népszerűbbé váló és kihagyhatatlan közösségi rendezvénynek. Azóta a Láng Téka és a Pozsonyi Piknik egymástól elválaszthatatlan. Az évek során rengeteg barát és szövetséges csatakozott hozzá ebben a nagyszerű közösségi munkában, amelyet az egyik fontos támogató, a XIII. kerület a Kerületért díjjal is honorált.

Rédei Éva hivatása a könyv. Az a könyv, amit fizikailag le lehet emelni a polcról, amelynek illata van, és amit este az ágyban lehet még lapozgatni. A papíralapú könyvek jövőjét illetően nem optimista, de bízik abban, hogy az ő életében még megmarad az igény: egy könyvet kézbe is lehessen venni! Mint ahogyan ő is szívesen marad még mostani „otthonában”, a 2009-ben a vásárlók által Az Év Üzletének megválasztott Láng Tékában.

Simonovits András közgazdász

1946. november 2-án született. 1970-ban szerzett matematikus diplomát az ELTE TTK nappali szakán. Azóta az MTA Közgazdaság-tudományi Intézetében dolgozik, amely jelenleg az MTA Közgazdaság – és Regionális Tudományi Kutatóközpont része. Húsz évig Kornai János csoportjában tanulmányozta a hiánygazdaság elméletét, azóta a nyugdíjrendszerek modellezésével és reformjaival foglalkozik. 1982 óta a közgazdaság-tudomány kandidátusa, 1991 óta akadémiai doktor.

1987 óta tanít a Marx Károly Közgazdaság-tudományi Egyetemen (ma Corvinus), a Budapesti Műszaki Egyetemen és a Közép-Európai Egyetemen. Emellett számos nyugati egyetemen dolgozott.

Évtizedek óta részt vesz a magyar és a külföldi szakmai életben. Több évig a Magyar Akkreditációs Bizottság Közgazdasági Bizottságának a társelnöke, majd az MTA Közgazdasági Bizottságának az elnöke volt. Jelenleg az MTA IX. osztály választott képviselője és a Társadalomtudományi Kuratórium tagja vagyok.

Körülbelül tíz éve ír publicisztikát, szerepel a rádióban és a TV-ben – főleg a nyugdíjrendszerrel kapcsolatban. Fontosnak tartja, hogy a magyar állampolgárok sokoldalú és tárgyilagos tájékoztatásban részesüljenek. Következetessége, lényeglátása, kitartása remek újságíróvá tenné, ha a mi szakmánkat választotta volna.

Tóth Zoltán választási szakértő

1952. szeptember 16-án született Budapesten. Az Eötvös József gimnáziumban érettségizett, jogi doktori diplomát 1977-ben szerzett az ELTE Állam- és Jogtudományi Karán. 1999-ben közigazgatási szakvizsgát tett.

Első munkahelye 1977-1981 között a Társadalomtudományi Intézet volt. Első publikációi az intézet folyóiratában jelenetek meg. A Népszabadságban mintegy 20 recenziója jelent meg a demokráciával kapcsolatos könyvekről és tanulmányokról.

Közigazgatási pályafutását az V. kerületi tanácsnál kezdte és 27 évvel később, 2004-ben, mint belügyminisztériumi közigazgatási államtitkár fejezte be.

Köztisztviselőként mintegy 10 törvény előkészítésében vett részt és a törvények előkészítése és hatályosulása témáiról rendszeresen publikált szakfolyóiratokban.

1999 és 2011 között a kéthavonta megjelent Jegyző c. szaklap főszerkesztője volt.
Az Európai Választási Szakértők főtitkáraként (1991-2011) rendszeresen publikálta angol és orosz nyelvű szaklapokban. Nyugdíjazásáig vezette az MTA számítástechnikai intézetének (SZTAKI) „kormányzati informatikai” részlegét, amelyet ő alapított meg és rendszeresen publikált a honlapon.

2012 januárja óta saját blogot ír és működtet, amelyen kb. 200 cikket jelentetett meg. Írásai jelentek meg a Népszavában, az Élet és Irodalomban, több interjút adott a 168 Órának és rendszeres megszólal a Klubrádió, az ATV különböző műsoriban.

A MÚOSZ belpolitikai szakosztálya rendezvényein többször tartott előadást választási és közigazgatási témakörökben.
muosz.hu
véleményekhozzászólok
Magyar Újságírók Országos Szövetsége © 2005 | impresszum | médiaajánlat | levél a szerkesztőnek