Ez az oldal az archivumba került. Továbbiakban nem fog frissülni. Az új oldalt elérik a https://muosz.hu címen.
Bemutatkozás | Szervezet | Alapszabály | Kódexek | Történet | Akadémia | Orvosi ellátás | Üdülés
 
Küldöttgyűlés | Elnökség | Szakosztályok | Régiók | Bizottságok | Alapítványok
 
Érdekvédelmi Kódex | Etikai Kódex
Levéltár | 1896-1996 | Küldöttgyűlés 2004 | Küldöttgyűlés 2007 | MaSa.Retro
Bálint György Újságíró Akadémia
 
 
 
Magyar Sajtó Napja 2015
Tiszteletbeli tagjaink
2015. március 12. csütörtök, 17:55
Magyarország legrégebbi, jövőre 120. születésnapját ünneplő újságíró-szervezete elismerésének kifejezéseként sajtónapi ünnepségének keretében 2015. március 12-én öt új tiszteletbeli tagot avatott.
A díjakat Tóth Károly, a MÚOSZ elnöke adta át. A tiszteletbeli tagokat az idén is László Ágnes elnökségi tag, a MÚOSZ Tagfelvételi Bizottságának elnöke méltatta.

Kiemelkedő és példaadó szakmai és közéleti tevékenységéért a MÚOSZ Tiszteletbeli Tagja címben részesült:

Ferenczi Krisztina

Budapesten született. Színész, újságíró.1974­ben végezte el a Színház­ és Filmművészeti Főiskolát és a debreceni Csokonai Színház tagja lett. Ezt követően közel húsz évet játszott különféle színházakban – Radnóti Színpad, József Attila Színház, Népszínház, Pécsi Nemzeti Színház, Szegedi Nemzeti Színház – és közben diplomázott az ELTE Bölcsészettudományi karán.

1991­ben lett az akkori Magyar Hírlap újságíró gyakornoka, majd a Budapest Média Intézet, a Blikk, a Népszava újságírója és 2006­tól szabadfoglalkozású újságíró. 1991­ben még nem sejtette, hogy néhány évvel később milyen darázsfészekbe nyúl bele és milyen hihetetlen erővel, kitartással, kíváncsisággal és következetesen fogja Orbánék vagyonosodásának valós történetét feltérképezni és a nyilvánosság elé tárni.

Tény, hogy Ferenczi Krisztina mára a tényfeltáró újságírás megszállottjává és magyarországi etalonjává vált. Ráadásul úgy, ahogyan mondani szokta: nem hajlandó félni. Nagy árat fizetett érte!

Könyvei megjelenésüket követően az eladási sikerlisták élére kerültek. A Szüret – Az Orbán­-vagyonok nyomában 2006­-ban, a parlamenti választások előtt jelent meg és természetesen elfogyott. Most, március 15-­ére jelenik meg második, változatlan kiadása, amelyhez Tóth Ákos írt új előszót. Ebből idézek: „E könyv első megjelenésekor, kilenc évvel ezelőtt, már pontosan lehetett tudni, hogy mi következne akkor, ha Orbán Viktorék újból hatalomra kerülnének. Pontosabban: lehetett volna tudni. Már ha hajlandók lennénk tudomásul venni a tényeket, illetve azt a történelmi tapasztalatot, hogy ami egyszer már megtörtént, az legnagyobb sajnálatunkra, bármikor újra bekövetkezhet.

Majd 2014­-ben megjelent a Narancsbőr – Az Orbán­-vagyonok nyomában című könyve, amely ismét a sikerlisták élére került. És készül a második, bővített kiadása.

Krisztina számos szakmai elismerést kapott, de nem eleget. 2013­-ban nyerte el a Bossányi Katalin­-díjat a tényfeltáró újságírás kategóriában és idén február 6­-án vehette át a Bibó István Demokrácia­-díjat.

Mi büszkék lehetünk arra, hogy most a MÚOSZ tiszteletbeli tagjává fogadhatjuk. Legyél velünk nagyon sokáig, Krisztina!

Dr. Gábor György

1954­ben született Budapesten. 1979­ben diplomázott az ELTE Bölcsészettudományi Karán, filozófia, esztétika, valamint magyar nyelv és irodalom szakokon. Ugyanitt speciális tanulmányokat folytatott hebraisztikából, judaisztikából és görög nyelvből.
Az egyetem után az MTA Filozófiai Intézetébe került, ahol jelenleg is tudományos főmunkatársként dolgozik.

Fő kutatási területe a biblikus, a rabbinikus és a keresztény történelemszemlélet, a rabbinikus bölcselet, az első századok zsidó–keresztény teológiai kapcsolatai, vitái, a keresztény filozófia születése, a kereszténység kép­ és szimbólumelmélete, az ikonográfia teológiai összefüggései, valamint napjaink politikai teológiája.

Több külföldi egyetemen és intézetben töltött el hosszabb kutatási időszakot. Közel háromszáz tudományos publikációja, kilenc önálló kötete jelent meg, számos társadalomtudományi folyóirat és könyvsorozat szerkesztője volt és esztétikai tárgyú elemzéseivel, kritikáival, politikai tárgyú publicisztikáival rendszeresen szerepel a napi sajtóban.

A tudományos kutatómunka mellett folyamatosan részt vesz az egyetemi oktatásban. Budapesten és többek között Szegeden. 1998 óta oktatója az Országos Rabbiképző – Zsidó Egyetemnek, ahol részt vesz az MA­ és a PhD­-képzésben és külső tagja a Színművészeti Egyetem Doktori Tanácsának. Évek óta szerepet vállal az MTA – OR–ZSE Zsidó Kultúratudományi Kutatócsoport munkájában.

Számos rangos szakmai szervezet vezetőségének tagja. Ötletadója és egyik szervezője volt a Más­kép címet viselő konferenciasorozatnak, amely a hazai vallások és felekezetek közötti tudományos párbeszéd egyik fóruma volt és társadalomtudományi-tudománynépszerűsítő műsorokat készített, vezetett az elektronikus médiában.

1992-­ben a Magyar Rádió elnöke nívódíjban részesítette a tízparancsolatról szóló műsorsorozatáért. 2002­ben Scheiber Sándor­-díjat kapott. 2008-­ban a Mozgó Világ „Tanulmányok” kategóriájának Nívó­díját nyerte el.

Irigylésre méltó, hogy az anyanyelvén kívül még tíz nyelven – franciául, olaszul, angolul, németül, spanyolul, oroszul, románul, héberül, ógörögül és latinul – ír, beszél és olvas.

Kedves Gábor György! Öröm számunkra, hogy a MÚOSZ tiszteletbeli tagjai között köszönthetjük. Így a távolból is, mert előre jelezte, hogy ezen a napon Szegedi Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán tart órát Heller Ágnes társaságában.

Dr. Ludassy Mária

Széchenyi­-díjas filozófus, a filozófiatudomány doktora, az ELTE BTK Filozófiai Intézet Általános Filozófia Tanszék tanára, az MTA doktora. Kutatási területe az angol és francia felvilágosodás morálfilozófiája, a liberalizmus klasszikusai és a francia politikai katolicizmus története.

1944 született Budapesten. Általános iskoláit részben Budapesten, részben kitelepítettként osztatlan falusi iskolákba végezte. 1962­-ben érettségizett, és a magyar irodalom tanulmányi verseny győzteseként – osztályidegen származása ellenére – felvételt nyert az ELTE BTK magyar filozófia szakára.

1967­-ben végzett, gyakornokként a tanszéken tanított, ahonnan 1968 augusztusában a csehszlovákiai invázió elleni tiltakozás miatt kirúgták. 1969­től az MTA Filozófiai Intézetébe került, az angol és francia felvilágosodás klasszikusait szerkesztette az Akadémiai Kiadó és a Gondolat számára, és több kismonográfiája jelent meg a Magvetőnél.

1972­-ben kandidátusi, 1986­-ban akadémiai doktori fokozatot szerzett. 1990­-től ismét taníthat az ELTE BTK filozófia szakán, és a morál­ és politikafilozófiai doktori képzés vezetője.

Bibó István-­díjas és Lukács György­-díjas. A Széchenyi díjat 2004-­ben kapta meg. 20 kötete jelent meg és több publikációja foglalkozik a sajtószabadság kérdésével – többnyire klasszikus kontextusban. Nicolas de Condorcet, 18. századi francia matematikus és filozófus és Benjamin Constant, ugyancsak a 18. században született, svájci születésű francia gondolkodó, író, politikus és filozófus téziseit elemző műveinek középpontjában ugyancsak a vallás­ és szólásszabadság problémája áll.

A Felvilágosodástól elsötétítésig című könyvében Condorce­t idézi: „A közoktatás célja nem az, hogy készen kapott törvények csodálatára nevelje az embereket, hanem hogy képessé tegye őket a törvények kritikájára és kijavítására. Másképp hogyan védekezhetnének azok ellen, akik a Haza nevében emberiségellenes bűnök elkövetésére buzdítanak, akik az Igazság nevében rablásra ösztökélnek, akik a Szabadság nevében zsarnokságba taszítanak, akik az Egyenlőség jelszavával barbárságba vezetnek?”

Kedves Ludassy Mária! Megtiszteltetés számunkra, hogy közöttünk üdvözölhetjük.

Sajdik Ferenc

Kossuth­-díjas, Prima Primissima díjas és Hazám­-díjas grafikus, karikaturista. Kisugárzása van, de beszélni önmagáról nem szeret. Talán igaza van, hiszen a rajzai mindent elmondanak a világlátásáról, az életszemléletéről és élet szeretetéről. Arról, hogy Ő az a művész, aki minden alkotásával mosolyt csal a gyerekek és a felnőttek arcára. Mekkora hiánycikk és mekkora kincs ez ma! Nincs benne harag, gyűlölet – nem is volt soha – és a bánatot is másként éli meg, mint mi milliónyian.

Saját elmondása szerint örökké vidám családba született, Németországban, Neuenhagenben 1930-­ban. Édesanyja, Weinberger Sára balerina volt, édesapja – Sajdik Sándor, akinek nevét Dunakeszin utca viseli –korának legsikeresebb zsokéja volt. Szülei, nagyszülei szívesen tréfálkoztak, az ifjú Sajdik Ferenc volt alighanem a legkomolyabb tagja e jókedvű famíliának. Gyermekkorát különböző országokban töltötte, többek között Németországban és Görögországban.

Iparrajziskolában, majd a Grafikai Ipariskolában tanult és nyomdásznak készült, de érezte, valami más lesz az igazi. A nyomdában mint litográfus (ma már ez a szakma nemigen létezik) egyszer egy karikatúra kliséjét maratta. Ekkor egyik pillanatról a másikra döbbent rá arra, hogy az ő pályája alighanem a karikatúra lesz.

1955­-ben a Rádió­ és Televízió Újság tördelője és rajzolója lett, és hamar közölni kezdte karikatúráit a Ludas Matyi, majd 1965­-ben belső munkatársa lett a szatirikus hetilapnak. Harminc évig hétről hétre ontotta a szellemes rajzokat. Sokan az ő kedvéért vásárolták a lapot, mert esendő figuráit csak szeretni lehet.

A rendszerváltást követően, a Ludas Matyi megszűnése után Sajdik Ferenc karikatúrái még hosszú évekig megjelentek számos magazinban és napilapban, de mindinkább a rajzfilm került munkásságának homlokterébe. Híres és máig igen népszerű rajzfilmsorozatai: La Fontaine­sorozat és a Csukás István meséi alapján készült A nagy ho­-ho­-horgász és a Pom­ Pom kalandjai. De, feledhetetlen a televízióban sugárzott Bontott csirke reklámfilmje is.

Kilenc önálló kötete mellett több száz könyvet illusztrált elsődlegesen a Móra és Helikon Kiadó felkérésére.

Nem lehet nem szeretni a városi életet bemutató képeit, amelyekről soha nem hiányozhat a lenge ruhás nő, a mosolygós háztetők, a titokzatos ereszcsatornák, a kurvák, a rendőr gumibotját kolbásznak néző kutya. És talán kevesen tudják, de Vácról több mint száz nagyméretű táblaképet készített, amelyek állandó kiállítást is kaptak ott.

Felesége Könyvesi Mária, két lánya, öt unokája és két dédunokája van.

Kedves Sajdik Ferenc! Tiszteljen meg bennünket még nagyon sokáig a mosolyt fakasztó rajzaival.

Szentpéteri Nagy Richard

Furcsa emberrel van dolgunk. Körbetanulta a Kárpát­medencét a szomszédjaink fővárosaiban, de „studentkedett” az Alberta Egyetem Edmontonban, Londonban a Londoni Egyetemen és a
Diplomáciai Akadémián Bécsben is.

Tudós ember, politológus és alkotmányjogász, de oktató és örök diák is, a Közgazdaság­tudományi Egyetemtől az ELTE-­n át a Corvinus­ig. Egyik diákja írta róla egy internetes fórumon: „Nem lehet róla rosszat mondani. Igazából semmit nem lehet róla mondani, nem lehet körülírni. Ő egy jelenség és be kell menni az órájára, hogy megértsd, hogy milyen. Szóbelin hangulatra osztályoz, de elviselhető. Több ilyen tanár kellene az egyetemre.”

Szentpéteri Nagy Richard vitaműsorok hőse, tudományos debattőr, alázatos riporter és kegyetlen fogalmi pontossággal ítélő szerkesztő. Közérthető és újfajta iskolát teremtő rádióműsorokat készít – már több mint háromszázat az alkotmányosság, a választási jog, a konzervatív szellemtörténet témáiból.

Kedvelt és világosan érvelő, de mindig a szívig is elérő szerzője a magyar sajtónak. Volt kormányzati főtanácsos, társszerzője egy befulladt Alkotmánynak, s máig önkéntes zászlóvivője az állampolgári jogtudatnak. Napi robotot végző hittérítője a jogállamnak és az alkotmányos közéletnek.

Bolondja a női nemnek és mintaférj, és mintaapa. Örökös hajszában, túlterheltségben és túlvállalásban él, de mindenhová odaér, és még senki sem látta türelmetlennek. Jelenleg tanársegéd a Nemzeti Közszolgálati Egyetemen, a Méltányosság Politikaelemző Központ főmunkatársa, a Klubrádió szerkesztő­-műsorvezetője.

Társszerzője olyan könyveknek, amelyeknek már címei is sokat mondóak: Köztes demokrácia, A körbezárt politika – Elemzések a jelenkor Magyarországáról, A nyugattalan Magyarország.

Úri ember. Úriember. Tudós. Tanár. Közéleti férfi. Nagy tisztesség nekünk, hogy a MÚOSZ tiszteletbeli tagjává fogadhatjuk.

Szentpéteri Nagy Richard, köszönjük, hogy itt van és maradjon is közöttünk!

Tiszteletbeli tagjaink
A Magyar Újságírók Országos Szövetsége 2013 óta évente kétszer, márciusban a Magyar Sajtó Napja alkalmából és októberben, az 1956-os forradalomra és szabadságharcra emlékező ünnepségének keretében a MÚOSZ Tiszteletbeli Tagja címeket adományoz. Kiemelkedő és példaadó szakmai és közéleti tevékenységükért a díjat eddig huszonnyolcan kapták meg.

2013. március: Bitó László, Csillag Ádám, Váradi Gábor, Szűcs László, valamint az MTV Örökös tagjai: Balogh Mária, Horváth Ádám, Vitray Tamás, Lénárt István, Mihályfi Imre, Kudlik Júlia, Horváth Pál, Horváth Lóránt, Bíró Miklós, Bednai Nándor (elhunyt) Bővebben >>>

2013. október: Ungváry Rudolf, Majtényi László, Solymosi Frigyes, Gera Mihály (elhunyt) és Bodor Pál Bővebben >>>

2014. március: Dr. Bényei József, Kincses Károly, Dr. Mák Ibolya (elhunyt), Rédei Éva, Simonovits András és Tóth Zoltán Bővebben >>>

2014. október: Fleck Zoltán, Lakner Zoltán és Szüdi János Bővebben >>>
muosz.hu
véleményekhozzászólok
Magyar Újságírók Országos Szövetsége © 2005 | impresszum | médiaajánlat | levél a szerkesztőnek