Ez az oldal az archivumba került. Továbbiakban nem fog frissülni. Az új oldalt elérik a https://muosz.hu címen.
Bemutatkozás | Szervezet | Alapszabály | Kódexek | Történet | Akadémia | Orvosi ellátás | Üdülés
 
Küldöttgyűlés | Elnökség | Szakosztályok | Régiók | Bizottságok | Alapítványok
 
Érdekvédelmi Kódex | Etikai Kódex
Levéltár | 1896-1996 | Küldöttgyűlés 2004 | Küldöttgyűlés 2007 | MaSa.Retro
Bálint György Újságíró Akadémia
 
 
 
Búcsú Halák Lászlótól
2015. július 18. szombat, 12:53
utolsó frissítés: 2015. július 28. kedd, 10:20
Életének 79. évében elhunyt Dr. Halák László Aranytollas újságíró, a MÚOSZ Etikai Bizottságának korábbi elnöke. Kövér Tamás, az Etikai Bizottság elnöke és Kleer László, a MÚOSZ Elnökség tagjának nekrológja.
Dr. Halák László újságírótól 2015. augusztus 4-én (kedden) 9 órakor vesznek végső búcsút a Békásmegyeri Tamás utcai Urnatemetőben. A gyászoló család a szertartás résztvevőit arra kéri, hogy együttérzésüket megjelenésükkel fejezzék ki, és tekintsenek el a személyes részvétnyilvánítástól. Virág helyett egy-egy emléket, gondolatot hozzanak magukkal, melyet a ravatalozóban elhelyezett emlékkönyvben oszthatnak meg. A temető megközelíthető a 143-as autóbusszal (5. megálló) a Békásmegyer HÉV állomástól. A HÉV jelenleg az Árpád hídtól indul.

Kövér Tamás: Mit lehet erről írni?

A 90-es évek közepén az újjáalakult Etikai Bizottság ülésén ismertem meg. Jogászdoktor volt, gyakorlati ismeretekkel, de már akkor megfogalmazta azt, amit egész itteni működésének idejére jellemzőnek tartott: „nem jogászkodni kell itt, mert az etikai grémium mindig a szándékra kíváncsi”. És hozzátette azt is, hogy általában a szakmai szabályok áthágása vezet az etikátlan magatartáshoz. Ez még a nyomtatott sajtó korszaka volt, a panaszok zöme azzal függött össze, hogy egy interjút hogyan etikus megrövidíteni. Sokat dolgozott azon, hogy legyenek iránymutató szabályok.

Ha kérték, hogy előbb az etikai grémium ítéljen és azután indítanak pert – megelőzte a jogi érvelést, és azt hangoztatta: lehetünk annál szigorúbbak is de megengedőbbek is –, nekünk a szándék vizsgálata a fontos.

Egy közgyűlési vitában arra hívta fel a figyelmet, hogy amit elhatároztunk, valamiképp kodifikálni is kell; azt mondta: „a római nép Szenátusa nem fogalmaz –, azt valakinek el kell végezni”. A kódexet ehhez a felvetődött panaszok tükrében rendszeresen módosítottuk is, de a közgyűlések kevés törődést mutattak az eredménnyel. Mindazonáltal televíziós múltja lehetővé tette, hogy a médiavilág változásával együtt tudjon haladni.

Szervezője volt annak, hogy a MÚOSZ a többi újságíró-szövetséggel közösen, együttműködve ennek az etikai elvárásnak az élére álljon, az egykori Magyar Újságírók Etikai Együttműködési Testületének alapítólevelét a MÚOSZ részéről ő jegyezte. Ez azóta Média Önszabályozó Testületté alakult át, felöleli a fejlődés kínálta valamennyi területet: az internetes kommunikációt éppúgy, mint a rádiós-tévés világot.

Haladó és baloldali meggyőződése ellenére néha éppen erről a térfélről érték támadások, tapasztalt meg nem értést –, mert mindvégig úgy gondolkodott, hogy a „kettős mérce” alkalmazása megengedhetetlen.

Röviddel az élő adás előtt be lehetett ráncigálni őt egy tévéstúdióba, beszélgetőtársnak és a műsor érdekes lett, számos telefonhívást kiváltó. Mert tudott úgy oktatni, hogy ne legyen tanáros, a hallgatói is szerették. Visszafogott volt, nem hivalgott szenvedélyekkel, mértéktartóan írt és beszélt. Tűrni is tudott: a füredi szívkórház teraszán gyermekkönyvet írt – igyekezett Európára figyelni.

Életműve? Egy gyorsan változó, szenvedélyektől fűtött korban a jó modor apostola volt, eligazodott a Tórában éppúgy, mint az Újszövetségben, a mi szakmai szövetségünk Aranytollasaként, és az etikai grémium tiszteletbeli elnökeként. Most, amikor leírom, látom, hogy mindez mennyire nem kevés.

Az „emlékmás”, a „recall”, ha személyiségének hiánya szóba jön, azt fogja felidézni, hogy úgy dolgozott köztünk és velünk, hogy nem csak olvasta, de írta is a könyveket, s mindeközben az új internetes megjelenési formákról is igyekezett eligazítót megfogalmazni. És mindezért a folytatásban is kissé közöttünk lesz.

Kleer László: Elment Halák Laci

Szegényebb lett a szakma, az újságíróképzés és a falu, ahol élt. Ikonikus alakja nem tűnik fel többé sem a székházunkban, sem Csobánka Fő terén, amint kis ételhordójában egyre nehezebb léptekkel viszi haza ebédjét a helyi óvoda közkonyhájáról.

Ízig-vérig értelmiségi volt, aki finom intellektussal, imponáló műveltséggel és nyitottsággal fordult a világ felé.

Elképesztően jó előadó volt. A helyi lapokban dolgozó újságírók és szerkesztők továbbképzésében elévülhetetlen érdemeket szerzett. Ha kellett az ország másik felébe is elutazott, hogy szóra sem érdemes honoráriumért etikára oktassa hallgatóságát. Számtalanszor voltam tanúja annak, hogy a hosszú út után fáradtan megérkezett, majd néhány perc múlva mindent elsöprő lendülettel kezdett előadásba, szinte újjászületett. Kifejező, élénk tekintetével és könnyed stílusával azonnal magával ragadta hallgatóságát.

Konfliktuskerülő, de az igazáért okosan érvelő, érzékeny, a rezdülésekből is értő ember volt. Pozitív gondolkodása környezetét is inspirálta.

Egy alkalommal Csobánka Fő terén ült egy padon. Mellé ültem, beszélgettünk. Indulatok nélkül, ám kissé leverve mondta, hogy éppen most törtek be házába harmadszor. Majd ironikusan megjegyezte: ebben csak egy jó van, hogy már nincs mit elvinni tőlem.

Szikrázó intellektusát azonban senki és semmi sem vehette el tőle, még a halál sem, mert életműve, könyvei, írásai és személyiségének példaértékű vonásai örökre beégtek kollektív tudatunkba.

És ha egyszer egymás mellé ülünk az égi padon, akkor biztosan azt fogja mondani: legalább már nem kell meghalnunk.
muosz.hu
véleményekhozzászólok
Magyar Újságírók Országos Szövetsége © 2005 | impresszum | médiaajánlat | levél a szerkesztőnek