Ez az oldal az archivumba került. Továbbiakban nem fog frissülni. Az új oldalt elérik a https://muosz.hu címen.
Bemutatkozás | Szervezet | Alapszabály | Kódexek | Történet | Akadémia | Orvosi ellátás | Üdülés
 
Küldöttgyűlés | Elnökség | Szakosztályok | Régiók | Bizottságok | Alapítványok
 
Érdekvédelmi Kódex | Etikai Kódex
Levéltár | 1896-1996 | Küldöttgyűlés 2004 | Küldöttgyűlés 2007 | MaSa.Retro
Bálint György Újságíró Akadémia
 
 
 
Öt új tiszteletbeli tagot avatott a MÚOSZ
2015. október 21. szerda, 18:40
Magyarország legrégebbi, jövőre 120. születésnapját ünneplő újságíró-szervezete az 1956-os forradalomra és szabadságharcra emlékező szerda esti ünnepségén – Dr. Bagdy Emőke, Csányi Vilmos, Görög Ibolya, Korniss Péter és Vekerdy Tamás személyében – öt új tiszteletbeli tagot avatott.
Ezer László [Fotó: Török Levente / Bálint György Akadémia]
„Ha úgy tetszik, akkor [1956-ban] mindenki riporterré, újságíróvá vált. Mert kérdezett és elmondta, mert leírta és átadta” – idézte édesanyját a személyes, családi emlékeit és generációjának ’56 élményét körüljárva beszédében Ezer László junior tag, a MÚOSZ Küldöttgyűlésének elnöke.

Komlósi Gábor bevezetőjében köszönetet mondott László Ágnes újságírónak, a MÚOSZ Tagfelvételi Bizottsága elnökének, aki nem csak a tiszteletbeli tagok kiválasztásának nehéz feladatában, a felkérések közvetítésében vállal kiemelkedő szerepet évről évre, de szinte kivétel nélkül az összes laudációt is ő írja. A MÚOSZ elnöke, szavait zárva megemlékezett az október 6-án elhunyt Göncz Árpádról.

A tiszteletbeli tagok méltatását Garay Annamária junior tag, a Küldöttgyűlés tagja tolmácsolta, az emléklapokat és igazolványokat Bernáth László aranytollas újságíró adta át.

Kiemelkedő és példaadó szakmai és közéleti tevékenységéért a MÚOSZ Tiszteletbeli Tagja címben részesült:

Dr. BAGDY Emőke

Mindig szerettem tanítani és lelket gyógyítani. Ezt teszem ma is, és tanítok „nem középiskolás fokon” a média minden csatornáján és mindenütt, ahová hívnak, és ahol terjeszthetem a pszichológiai ismereteket. Remélem, sokáig végezhetem ezt a szolgálatot. Mégsem időt kérek a sorstól, hanem csak azt, hogy szabott életidőmben mindig a személyes érdekeltségen túlmutató értelme legyen annak, amit teszek. (Bagdy Emőke, Napút, 2010/10)

Dr. Bagdy Emőke Prima Primissima díjas klinikai szakpszichológus, pszichoterapeuta, szupervízor, a pszichológiatudomány kandidátusa, író, egyetemi tanár. Életének minden pillanatát a körülötte lévő világ jobbá tételének szenteli.

Tiszafüreden született, Miskolcon érettségizett és miután származása miatt nem vették fel rögtön az egyetemre, először gyógytornász képesítést szerzett. 1968-ban diplomázott az ELTE BTK pszichológia szakán. Dolgozott pszichológusként és 1985-ben kezdte el a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetemen a pszichológiai oktatás megszervezését. 1994-től 2001-ig a Haynal Imre Egészségtudományi Egyetem (HIETE) klinikai pszichológiai tanszékének tanszékvezető tanára volt. 2000-től a Károli Gáspár Református Egyetemen tanított, 2004-ig tanszékvezetőként. 2005-től ugyanitt intézetvezető volt 2010-ig. 2010-től pedig a Személyiség és Klinikai Pszichológiai Tanszék professor emeritusa.

Munkássága röviden a számok tükrében: az utóbbi 42 évben 1600 tudományos előadást tartott, 12 saját könyve van, 24 könyv szerkesztője, 104 szakkönyv fejezetírója, 9 tankönyv jegyzet, illetve 25 tankönyv fejezet- szerzője, 200 tudományos tanulmányt írt és megszámlálhatatlan recenzió, pályázat, félszáz médiaszereplés kötődik a nevéhez.

A számok azonban nem mondanak el mindent. Az emberség, a kedvesség, a segíteni vágyás az, amely a professzor asszonyt leginkább jellemzi. Jó érzés tudni, hogy továbbra is komoly aktivitással alkot, dolgozik, és még mindig biztos támpont, példakép, mester és barát egy személyben.

Fontos idézet Dr. Bagdy Emőkétől: Annyi mindent megtanulunk az életben, de talán a legfontosabbra, a párkapcsolatra, együttélésre, családi életre és gyermeknevelésre nem készít fel ez az egyre ordasabbá és embertelenebbé váló világ. Mindenhez van „úti kalauz”, hogyan légy sikeres, hogy szerezz minél több pénzt, hogyan legyél te, egyedül csak te önmegvalósító és az élet királya, de arra nem tanítanak, hogyan legyél jó férj, feleség, anya, apa, szövetséges társa valakinek, akivel életet visztek tovább, gyermeket neveltek.

Köszönjük Emőke és örülünk, hogy hozzánk is fogsz tartozni.

A MÚOSZ új tiszteletbeli tagjai, a Sajtóház ünnepségén. Balról jobbra: Görög Ibolya, Csányi Vilmos, Vekerdy Tamás és Bagdy Emőke

GÖRÖG Ibolya

A protokoll – a hivatalos közéleti és diplomáciai rendezvényeken és szertartásokon követett eljárások, magatartási szabályok, a rangsorolás és a levelezés szabályainak – legismertebb hazai szakértője. Szakmájának rendkívüli ismeretét, páratlan kommunikációs készségét jelzi, hogy hét miniszterelnök mellett is dolgozott. Ez a világon mindenhol figyelemre méltó teljesítmény lenne, Magyarországon különösen az.

„Azt vallom, hogy muszáj megtalálni azt a munkát, amit az ember szívesen és örömmel csinál – hát az életünk fele azzal telik! Dolgoztam – a teljesség igénye nélkül – az MTA Szociológiai Intézetében titkárnőként, a Malévnél a gazdaságpolitikán főelőadóként, Moszkvában négy évig tudományos munkán, onnan a Külkereskedelmi Minisztériumba kerültem, ’87 januárjában pedig a Miniszterelnöki Hivatalba. De nem bántam meg egyik munkahelyemet sem, valamit mindenhol tanultam, ami a végén a protokollhoz nagyon jól jött” – nyilatkozta egy interjúban.
Karrierje során számos állam- és kormányfő, miniszter, nagykövet, diplomata látogatását bonyolította le, emellett irányította, szervezte a kormány hivatalos rendezvényeit. 1987-től 1999-ig a Miniszterelnöki Hivatal Protokoll Főosztályának munkatársa, 1992-től főosztályvezető. Munkásságáért 1998-ban a Magyar Köztársasági Érdemrend kiskeresztjével tüntették ki.

Az állami protokoll területétől – nem saját elhatározásából – 1999 márciusában vált meg. Azóta fáradhatatlanul járja az országot: viselkedéskultúráról, protokollról tart előadásokat az egyetemeken és a felnőttképzésben. „Mindenkinek azt ajánlom, hogy egy percig sem szabad leülni, magunkat sajnálni, mert nem fog történni semmi. Azonnal lépni kell. Az első héten vagy ötven fejvadász céghez beadtam az anyagomat. Nem mintha sokan válaszoltak volna, de mégis történt valami. Aztán az Athenaeum Kiadó keresett meg, hogy írjak könyvet, így gyorsan munka is lett. Mire azt leadtam és szeptemberben megalakítottam a kis cégemet, már jöttek felkérések előadásokra – szóval nem volt bús-borongós üresjárat. Én nagyon szeretek dolgozni, nagy szenvedélyem, hogy segítsek az előadásaimmal az embereknek. Nagy boldogság és feltöltődés, hogy folyamatosan kérnek fel előadásokra, hogy szinte naponta jönnek levelek, amikben vadidegenek is tanácsot kérnek” – fogalmazott az említett beszélgetésben.

Kedves Ibolya! Köszönjük mindazt, amit egy illemtudóbb, barátibb Magyarországról tanított és tanít nekünk.

CSÁNYI Vilmos

Csányi Vilmos az ország egyik legnépszerűbb tudósa, aki minden területen maradandót alkot. A kutyák viselkedésével kapcsolatban világszerte új irányt indított el a kutatásaival. Van véleménye társadalomról, politikáról és egyáltalán bármiről, ami az emberrel kapcsolatos.
Széchenyi-díjas és Prima-díjas biológus, biokémikus, etológus, egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja. Kutatási területe az állati és emberi viselkedés, valamint a biológiai és a kulturális evolúció kérdései.

Vegyészként kezdte pályafutását, biológusként folytatta, 2000-ig az általa megszervezett ELTE etológiai tanszékét vezette, 2005-ben professor emeritus lett és ezzel párhuzamosan a legismertebb humánetológusává vált. 2011-ben Szilárd Leó professzori ösztöndíjban részesült és két évet töltött az Amerikai Egyesült Államokban, mint vendégkutató. 1994-ben a salzburgi Európai Tudományos és Művészeti Akadémia is felvette tagjai sorába. Akadémiai tisztségei mellett az 1990-ben megalakult Magyar Etológiai Társaság elnöke, később tiszteletbeli elnöke lett.

Nevéhez fűződik az evolúció általános elméletének kidolgozása, amely a biológiai evolúció mellett technikai, pszichológiai, illetve kulturális folyamatokra is átültethető, értelmezhető. Jelentősek a kutyákon lefolytatott etológiai vizsgálatai is. Az etológiai kutatások mellett elméleti biológiai stúdiumokat is folytatott, ebben a témában több publicisztikája is megjelent. A Nagykutya csillagképben csillagot neveztek el róla 1999-ben.

Több mint kétszáz tudományos publikáció szerzője vagy társszerzője. Jelentős tudománynépszerűsítő és publicisztikai munkássága is. A 2000-es évek második felében kezdett el szépirodalommal foglalkozni. Munkáit elsősorban magyar és angol nyelven adja közre.
Eddig 34 könyvet írt, közülük is az egyik legismertebb a Bukfenc és Jeromos, amely Amerikában és Angliában is nagy siker lett, és megjelent Németországban, Oroszországban, Szlovákiában és Olaszországban is.
Az utóbbi években megjelent könyvei: Marci, a beszélő kutya (szatíra, 2010), Kisfiam, Ikarosz (regény, 2011), Ironikus Etológia (2012), A kutyák szőrös gyerekek (2012) — a „Bukfenc és Jeromos” bővített kiadása, új címmel, Segítség, kutyás lettem! (2013) — a „Bukfenc mindent tud...” új kiadása, A tökéletesség illata (2013), A sértett (2014)

Legújabb könyve az Íme, az ember 2015-ben jelent meg. Tudományos pályafutásának legátfogóbb kötetében nem kevesebbre vállalkozik, mint hogy megválaszolja a kérdést: mi teszi emberré az embert?

„Ha a modern világban körülnézünk, rádöbbenünk arra, hogy egy teljesen mesterséges, csinált világban élünk. Emberi konstrukciókban alszunk, ezekben utazunk és dolgozunk, milliónyi kisebb-nagyobb vagy éppen óriási ember készítette tárgy vesz körül minket (…) Szociális életünk is mesterséges konstrukciókban zajlik, a családot helyettesítő mesterséges csoportjainkat a média konstruálja, politikai vezetőinket személyesen nem ismerjük, s bonyolult szociális konstrukciók termékei ők is. (…) Gyermekeink iskolának nevezett viselkedésszabályozó műhelyekben nevelődnek, és ha valamilyen jó példával akarunk nekik szolgálni az életből, valamelyik klasszikusnak tekintett író vagy költő megfelelő konstrukcióját olvassuk fel vagy mutatjuk meg a modern technika erre szolgáló eszközeinek (…) segítségével.
És ha magunkra gondolunk, hogy kik vagyunk, honnan jöttünk és hová megyünk, arra is rájövünk, hogy mi magunk is bonyolult technikák, szerepek, folyamatok csinált szereplői, konstruált komponensei vagyunk, és ezzel a kör bezárult.”
(224.oldal)

Csányi Vilmos májusban ünnepelte nyolcvanadik születésnapját és új regényén dolgozik, amely a mesterséges intelligencia elterjedésének következményeiről szól.

Kedves Csányi Vilmos! Jó munkát, sok sikert kívánunk és megtiszteltetés számunkra, hogy szövetségünk tagjai között üdvözölhetjük.


KORNISS Péter

Nemzet Művésze címmel kitüntetett, Kossuth-díjas és Pulitzer-emlékdíjas magyar fotográfus, fotóriporter.

Munkásságának középpontjában az eltűnőben lévő erdélyi és magyarországi paraszti életmód dokumentarista ábrázolása áll, de emellett számos más munkássága is nagy visszhangot váltott ki. Többek között A vendégmunkás című albuma is, amelyben egy Tiszaeszlár és Budapest egy között ingázó vendégmunkást mutat be, akinek az életét egy évtizeden át követte. A hatvanas évek elején már a Bihari Táncegyüttes fotósa volt, és egy életen át fényképezte a Honvéd Táncegyüttest, sok éven át a Pécsi Balettet, a Magyar Állami Népi Együttest, és évekig dolgozott Amszterdamban, az International Folkloristisch Danstheaternek. Az 1990-es évektől kezdett beállított fényképekkel is foglalkozni. Elsősorban fekete-fehér fotográfiákat készít és képei – legyen a témájuk bármi – az emberi kötődésekről szólnak.

Korniss Péter

Gyermekkorát Kolozsvárott töltötte és miután a család 1949-ben Budapestre költözött ő már Budapesten érettségizett. Felvették az ELTE Állam- és Jogtudományi Karára, ahol az 1956-as forradalom alatt az egyetem forradalmi bizottságának tagja volt. Emiatt kizárták az egyetemről. Segédmunkásként dolgozott különböző munkahelyeken. 1958-tól a Budapesti Fényképész Szövetkezetben is. Aztán fényképész szakvizsgát tett. 1959-től már fényképészként foglalkoztatták. 1961-től harminc éven át a Nők Lapja szerkesztőségében dolgozott fotóriporterként, képszerkesztőként, művészeti vezetőként, majd a Színház című szaklap képszerkesztője lett. 1999-től szabadfoglalkozású fényképész és tanít a Színház- és Filmművészeti Egyetemen.

1977 és 1980 között tagja volt a World Press Photo zsűrijének, majd a nemzetközi tanácsadó testületének. Első magyarországi kiállítása 1974-ben nyílt meg Budapesten, a Műcsarnokban.

„Korniss Péter számomra a tisztesség, méltóság és alázat fotográfusa. Amennyiben korszerűtlennek tartja magát, ez esetben igaza van: a tisztesség, a méltóság, az alázat ma már kiveszőben van a művészetből, a kultúra egészéből. – Ó, ez a tisztesség, méltóság nem én vagyok, hanem az ember, akit fényképeztem – hárított öt éve, amikor ezeket elmondtam neki. Amikor az alázatról kérdeztem, egyszerűen válaszolt: Táncosok között éltem, megtanultam, hogy meg kell dolgozni egy produkcióért, s megtanultam azt az alázatot is, ami a munkával jár” – írta Muray Gábor 2012-ben a Magyar Nemzetben, Korniss Péter 75. születésnapja alkalmából készített interjújában.

Kedves Péter! Örülünk, hogy ismét közöttünk köszönthetjük.

VEKERDY Tamás

Pszichológus, író, pedagógus.
Hétéves korában gyerekorvos szeretett volna lenni. Tizenegy éves kora körül költő. Végül gyerekpszichológus és író lett.
Budapesten született. 1958-ban végzett az ELTE JTK szakán, majd 1967-ben a BTK pszichológia szakán. Ezt követően Mérei Ferenc és Nemes Lívia szemináriumaira járt.

Volt házitanító, a Nemzeti Színház statisztája, a Család és Iskola című lap külső, majd belső munkatársa, a Színház-és Filmművészeti Egyetem óraadó pszichológia tanára, a IX. és a III. kerületi Nevelési Tanácsadó pszichológusa, az Országos Pedagógiai Intézet főmunkatársa, 1990-től tudományos tanácsadója, szeniora és docens a Miskolci Egyetem neveléstudományi tanszékén. 1987–1991 között Solymáron a magyarországi Waldorf óvoda- és iskola megszervezésében vett részt. Ezt követően a nappali Waldorf tanárképzés szervezője, vezetője lett, jelenleg tanára, konferencia-tagja. Éveken át közép-európai szóvivője, majd alelnöke volt Az iskolázás szabadsága Európai Fórumának. 1998-tól 2011-ig az alternatív továbbképzés vezetőjeként vált ismertté.

Felesége Honti Mária, gyerekpszichológus, akitől négy gyermeke született Dániel, János, Bálint és Anna.

Fontosabb művei közül az utóbbi években megjelentek közül néhány: Érzelmi biztonság (2011), Ó, azok a hatvanas évek… (2011), Szeretők (2012), Jól szeretni - Tudod-e, hogy milyen a gyereked (2013), Iskolák?!?! - Gyerekek, szülők, tanárok (2014).

Levelezési rovata van a Nők Lapjában és talán a legtöbbet meginterjúvolt szakember a médiában.
Számos rangos szakmai díj mellett 2014-ben Hazám-díjjal ismerték el munkásságát.

Milyen érzés bozótharcosnak lenni? – kérdeztem Tőle, amikor tavaly a Hazám-díj átadása után interjút készítettem vele, amely az Értékteremtők 2015 című könyvben jelent meg. Nem tiltakozott, sőt azt mondta: Megtisztelő és tulajdonképpen szórakoztató. A szenvedély viszi előre az embert, mert különben nem csinálná, vagy nem bírná, vagy nem érdekelné.
Vekerdy Tamás évek óta keményen bírálja a kormányzat oktatáspolitikáját, amely az ő szavaival élve: a nemzeti jelzőt oly szívesen és gyakran alkalmazza és közben nemzeti katasztrófa felé viszi az országot.
Amikor az beszélgetésünk végén megkérdeztem, hogy folytatja-e a bozótharcot azt válaszolta:
Természetesen. Egészséges, életben tart és inspiratív. Erről eszembe jut egy Márai idézet – „a nyárspolgár azt hiszi, hogy a művészet csak művelődési anyag, a normális ember tudja, hogy élmény”. Ez nagyon fontos! Igen, úgy kell tanítani, hogy örömet szerezzünk vele és a gyerekek jól érezzék magukat.

Kedves Vekerdy Tamás! Kívánjuk, hogy még nagyon sokáig legyen ereje és kedve ezt a harcot folytatni, immáron már közöttünk üdvözölve is.

Az ünnepség Gimes Miklós emléktáblájának koszorúzásával zárult
[Fotó: Ambrus László / Bálint György Akadémia]



Tiszteletbeli tagjaink
Magyarország legrégebbi és legnagyobb újságírószerveze 2013 óta évente kétszer, márciusban a Magyar Sajtó Napja alkalmából és októberben, az 1956-os forradalomra és szabadságharcra emlékező ünnepség keretében a MÚOSZ Tiszteletbeli Tagja címeket adományoz. Az elismerést kiemelkedő és példaadó szakmai és közéleti tevékenységükért a ma kitüntetettekkel együtt eddig 38-an vehették át:

2013. március: Bitó László, Csillag Ádám, Váradi Gábor, Szűcs László, valamint az MTV Örökös tagjai: Balogh Mária, Horváth Ádám, Vitray Tamás, Lénárt István, Mihályfi Imre, Kudlik Júlia, Horváth Pál, Horváth Lóránt, Bíró Miklós, Bednai Nándor (elhunyt) Bővebben >>>

2013. október: Ungváry Rudolf, Majtényi László, Solymosi Frigyes, Gera Mihály (elhunyt) és Bodor Pál Bővebben >>>

2014. március: Dr. Bényei József, Kincses Károly, Dr. Mák Ibolya (elhunyt), Rédei Éva, Simonovits András és Tóth Zoltán Bővebben >>>

2014. október: Fleck Zoltán, Lakner Zoltán és Szüdi János Bővebben >>>

2015. március: Ferenczi Krisztina (elhunyt), Gábor György, Ludassy Mária, Sajdik Ferenc és Szentpéteri Nagy Richard Bővebben >>>

2015. október: Dr. Bagdy Emőke, Csányi Vilmos, Görög Ibolya, Korniss Péter és Vekerdy Tamás
muosz.hu
véleményekhozzászólok
Magyar Újságírók Országos Szövetsége © 2005 | impresszum | médiaajánlat | levél a szerkesztőnek