Ez az oldal az archivumba került. Továbbiakban nem fog frissülni. Az új oldalt elérik a https://muosz.hu címen.
Bemutatkozás | Szervezet | Alapszabály | Kódexek | Történet | Akadémia | Orvosi ellátás | Üdülés
 
Küldöttgyűlés | Elnökség | Szakosztályok | Régiók | Bizottságok | Alapítványok
 
Érdekvédelmi Kódex | Etikai Kódex
Levéltár | 1896-1996 | Küldöttgyűlés 2004 | Küldöttgyűlés 2007 | MaSa.Retro
Bálint György Újságíró Akadémia
 
 
 
Ha kint vihar dúl, belül akkor is süt a nap
A Gyenesei Pálinkárium
2015. február 12. csütörtök, 16:36
Az asztalon 11 üveg, fahordóban érlelt pálinka kelleti magát. Az egyik szilva, címkéjéről kiderül, hogy ez volt 2013-ban Magyarország legjobb érlelt pálinkája. A benne lévő szilvapálinka sejtelmesen konyakszínű. A szeszfőzdések szerint 2014-ben hasonló minőségre nem lehetett számítani. A tavalyelőtti csúcsév után ez az esztendő, csikorgós volt. Az időjárás alaposan kibabrált velük, nem volt elég jó minőségű gyümölcs, így nemcsak a mennyiség, de a belbecs is messze alulmúlja az egy évvel azelőttit, mondja az asztal túloldalán Dr. Gyenesei István Pálinkafőző Mester, a Magyar Újságírók Országos Szövetségében tartott kóstolón.
Szűk fél évtizede, hogy befejeződött Gyenesei István országos politikai pályafutása, s a hajdani miniszter, országgyűlési képviselő és megyei közgyűlési elnök felszabadult energiáit a pálinkakészítésbe fektette.

Érdemi időtöltést, értékteremtő önmegvalósítást kerestem – mondja. – Igazából nem is gondolkodtam rajta, jött a maga természetességével. Persze voltak előzményei. Ahogyan nagyon sokan, magam is az ősbűntől indultam: gyermekként a családban, ismerősöknél gyakran láttam feketefőzést, s rendkívül izgalmasnak, mondhatom, férfiasnak tűnt. Felnőtt fejjel a harmadik ikszen túl kezdtem bérfőzetni. Én is megpróbáltam valamit kihozni a gyümölcsből. Szinte költészet, ahogy fogalmaz.

„Az elkészült pálinka az idő múlásával újabb és újabb arcot mutat. Nem feltétlenül jobbat, szebbet, hanem mást. Néha kinyílik, mint egy gyönyörű virág, néha bezárkózik. Amelyik azonban fiatalon nem szép, az később sem lesz az. Az igazi harmónia a párlat veleszületett tulajdonsága.”

A jelenlegi legeredményesebb hazai magánfőző szerint akkoriban a pálinkafőzés egyfelől hagyományőrző, falusi programnak számított, más felöl viszont komoly társadalmi eseménynek, egy városi ember számára ismeretlen, érdekes világnak, ahová tartozni egyszerre volt kihívás, de egyben kellemes kötődés. Az akkoriban készült pálinkái mai, saját megítélése szerint hibásnak mondhatók.

Akkor többnyire hullott, sérült gyümölcsből készült a cefre – jegyzi meg -, pedig míves pálinkához csak minőségi és hibátlan alapanyagot szabad felhasználni. Sőt, az érettség foka is számít. Ha tehetem, a fák déli oldalának külső gyümölcseit szüretelem. És ha nincs kényszer, akkor csak kora reggel szedettet használok, ugyanis éjjel lehűl a gyümölcs, s más az erjedése, mint a naptól hevültnek.


Néha még a szakmán belül is bogarasnak tartanak – neveti el magát -, ám szerintem ez a minőség titka. Így lehet extra élményt szerezni. Mert ez a célom, örömöt szerezni magamnak és másoknak. Nem adok el pálinkát, magánfőzőként nem is tehetem, tőlem egyelőre, csak bőrbe kötve, vagyis gyomorban lehet elvinni. A folyamatos piaci jelenléthez egyébként azonos minőség kellene. A pálinkánál azonban ez képtelenség. Minden pálinkánál önálló kémiai folyamatok, a főzésnél pedig számtalan apró részlet befolyásolja a végeredményt.

Minden pálinkám készítését annak reményében kezdem el, hogy ez lesz az addigi legjobb. A pálinkának ugyanúgy lelke van, mint az embereknek – jelenti ki -, s ha ez a kettő találkozik, ekkor és csak ekkor mondhatjuk, hogy van kedvenc pálinkánk.
„Az ízlés nem velünk született képesség, az életünk során alakul ki. Nem vagyunk képesek arra, hogy felismerjük azt, amivel még nem találkoztunk. Ezért a pálinkakóstolást, és bírálatot is tanulni, gyakorolni kell, szögezi le a megfellebbezhetetlen verdiktet.”

Nála erre nagyobb az esély, mint egy átlagos pálinkáriumban, hiszen több mint hetvenféle kóstolható gyümölcspárlatot rejt lakása alatti pincéje: huszonhat gyümölcsfaj, 47 fajtájából főzte őket, ám kedvencet nem akar megnevezni.

Olyan ez, mintha a gyerekeim közül kellene választanom – mondja mély meggyőződéssel. – Ám ha mindenképpen kikövetelik, akkor az most: a 2013-as madárberkenye, mesés aroma világával, mély marcipános íz- és illatjegyeivel. Pedig a gyümölcse jellegtelen, íz és illat nélküli, de az erjesztés után valóságos csoda lett belőle.

Egészen pontosan passzírozva – oszlatja el a tévképet, mely alapján azt terjesztik róla, hogy csipesszel szedegeti ki a magvakat. – A bogyósoknak olajos a magja, s ez a főzésnél kesernyés ízt ad a pálinkának. Kimagozva viszont sokkal szelídebb lesz a párlat. De nem dobom ki a „mellékterméket” sem, hanem kifőzöm, s így lesz nekem málna- vagy éppen feketeribiszke törkölyöm. Természetesen magozom a barackot, a szilvát, a cseresznyét és a meggyet is és csak a főzésnél teszek vissza belőle egy keveset, mert az kell az íz hatáshoz.

Tapasztalatait szívesen megosztja másokkal, legalábbis egy bizonyos szintig: tanítja a pálinka készítés tudományát a Corvinus Egyetemen, és OKJ-s szakmai tanfolyamokon is, igaz, a legapróbb részleteket csak fiának árulja el.

Együtt végeztünk a Corvinus szeszipari fakultásán – mondja büszkén. – A család eleinte furcsán nézett rám, amikor bejelentettem, hatvan felett megint iskolapadba ülök, de aztán belátták, ilyen vagyok. Egész életemben mindenből a maximumra törekedtem, miért pont a pálinka lenne más. Igazi kihívás ez számomra, és mint mindenben, ebben is a legjobb akarok lenni, s ehhez tanulni kellett. Főként, hogy kaptam egy jelet: amikor abbahagyta az aktív politizálást, pont akkor legalizálták idehaza a házi pálinkafőzést. Be akartam bizonyítani, hogy magánfőzőként, kézzel lehet a legszebb „gyémántokat” csiszolni. Az első egyetemi pálinkamester képzésen 2014-ben végzett. Így a kiváló minősítésű diploma átvétele óta pálinkamester-szakmérnöknek mondhatja magát.

Önmagam számára is hiteles akartam lenni – jegyzi meg a két évről - , s bár a pálinkakészítés művészet, akadnak tanulható mesterfogásai. Magamnak kellett a papír a tudásról. Koros voltam hozzá? De hát a következő harminc évben ezzel szeretnék foglalkozni. „A jó pálinka tiszta, őszinte ital. Soha nem hazudik. Fogyasztásakor itt belül akkor is kisüt a nap, ha a körülöttünk lévő világban vihar tombol”, mondja.


Gyenesei István jelenleg magánfőzőként nem jelenhet meg termékeivel a piacon, ám tervei szerint a jövőben alapítana egy minőségi bérfőzdét. Ha minden folyamatot én felügyelek, jelenleg évente 2-300 hektoliterfoknyi, azaz nagyjából 4-600 liter ötven fokos pálinkát tudnék főzni. Kaposvár belvárosában, a házunk udvarán lévő berendezésemmel – mondta. – A termékeimet nem boltban és literével, hanem elegáns helyeken, kisebb kiszerelésben értékesíteném, igényes vevőkörnek, akiknek így az egyedi és különleges kívánságai is teljesítők. Például miközben készítem a pálinkáját, végigkísérheti az egész folyamatot, melynek végén csúcsminőséget kap, s vele a tudatot: ez valóban az ő pálinkája.

Gyenesei István háromszor volt eddig Magyarország legeredményesebb Magán (és bér) Pálinkafőzője, 2008-tól az Országos Pálinka Versenyeken összesen 5 champion, 22 arany, 16 ezüst, 14 bronz, minősítést nyert. A Gyümölcspárlat Világkupákon 2011-től 3 champion, 14 arany, 10 ezüst, 8 bronz, minősítést nyert. Többek között a Magyar Pálinka Lovagrend tagja és ceremónia mestere. a Pálinka Nagykövete cím birtokosa és nemzetközi minősítésű pálinkabíráló.
Timár Mátyás
véleményekhozzászólok
Magyar Újságírók Országos Szövetsége © 2005 | impresszum | médiaajánlat | levél a szerkesztőnek