Ez az oldal az archivumba került. Továbbiakban nem fog frissülni. Az új oldalt elérik a https://muosz.hu címen.
Bemutatkozás | Szervezet | Alapszabály | Kódexek | Történet | Akadémia | Orvosi ellátás | Üdülés
 
Küldöttgyűlés | Elnökség | Szakosztályok | Régiók | Bizottságok | Alapítványok
 
Érdekvédelmi Kódex | Etikai Kódex
Levéltár | 1896-1996 | Küldöttgyűlés 2004 | Küldöttgyűlés 2007 | MaSa.Retro
Bálint György Újságíró Akadémia
 
 
 
Lenézett kaszt vagy erős versenytárs?
2005. április 7. csütörtök, 17:38
Az online újságírás magyarországi helyzetét vitatták meg 2004. április 7-én a MÚOSZ Online Szakosztályának fórumán. A Független Médiaközpontban tartott eszmecseréről Varga Miklós, a szakosztály tagja készített összefoglalót.
Nem lehet azzal vádolni az Online Szakosztályt, hogy tagjai a közpénzen fogyasztható javak miatt tartanák a kapcsolatot. Két éve például eszükbe sem jutott a közgyűlés szervezőinek, hogy a szombati pogácsa és víz miatt külön tárgyalásokat kelljen folytatni a székház büféseivel. A száraz torkok délelőttjeként emlegetett rendezvény óta a Független Média Központ előadótermében találkozik a szakosztály, ha feltétlenül szükségét érzi ennek.
Rendszerint az online levelezőlistán kialakított, kötetlen „távkapcsolat” is megfelel a hírek és gondolatok cseréjére, a vitára, s a nyílt szavazást igénylő közös döntésekre. Nem kell alkalmazkodni az előre megbeszélt időpontokhoz. Bárki, bármikor felvethet bármilyen témát, s az válaszol, akit érdekel az adott téma és akinek éppen ideje van egy pár soros levélre. Néha két-három esemény, vagy vélemény vitája fut egy időben. Csak arra kell ügyelni, hogy kellő hangsúlyt kapjanak a fontosabb szakmai témák, hasznosuljanak a konstruktív ötletek, javaslatok. Karácsony másnapján, a „Tilos-ügy” kirobbanásakor például aligha lehetett volna jobb lehetőséget találni a vélemények egyeztetésére, majd a MÚOSZ Etikai Bizottságának megkeresésére, mint ezt a közéleti fórumot. Időnként fel-felvetődik, hogy az érdekképviseleti szerep erősítéséhez a szövetség más területein is szükség lenne hasonló megoldásokra, de nem tolonganak az érdeklődők...

Forró témák az „off-line” vitán
Április elejére megérett a helyzet arra, hogy a szakosztály zárt körű levelezőlistájánál szélesebb, hagyományos - szóhasználatunkkal élve off-line - vitát szervezzünk az online újságírás jelenéről, jövőjéről, s a célhoz vezető útról. Szerettük volna meghívni a MÚOSZ érintett bizottságainak képviselőit is, de nem sikerült kapcsolatot találni velük. A Kodolányi Főiskola tanárai, az MTE (Magyar Tartalomszolgáltatók Egyesülete) főtitkára, s a legnagyobb online portál - nem MÚOSZ-tag - főszerkesztője jött el végül, hogy kiegészítsék ismereteinket. Az esti órák ellenére a tervezettnél tovább éltünk vendéglátóink türelmével. Olyan „forró” volt egyik-másik téma, hogy az egyik meghívott képtelen volt időben elindulni a következő programra. Felállt, elköszönt, de még percek múltán is a nyitott ajtóban várta: hozzátegyen-e valamit az elhangzottakhoz.
A jelen problémáinak ismertetése nem igényelt sok időt, hiszen közismertek voltak a szakosztály elektronikus véleménycseréiből. Egyes online lapoknak például ingyen írnak a kollégák, mert informatikai szakemberként és újságíróként egyaránt gazdasági és politikai és kötöttségek nélkül akarnak véleményt mondani arról, amit fontosnak tartanak. Másutt egy-egy napon öt sajtótájékoztatón is részt vesz az ismert szabadúszó, s nem tudja, mikor „lövik le” tudósítását közleményükkel a tájékoztatók szervezői. Közölt írásainak honoráriuma sincs köszönőviszonyban a MÚOSZ tarifáival. A szakma vadkeleti állapota jellemző itt is, azzal a különbséggel, hogy az online portálok kiadóinak többnyire nincs még annyi bevételük, mint a média más területein versenyző társaiknak.
Többen szóvá tették, hogy nincs becsülete a szakmában az ingyen elérhető internetes híreknek, tudósításoknak, publicisztikáknak. Más pályatársak gátlástalanul - és kritika nélkül - átveszik ezeket, s csak elvétve hivatkoznak a forrásra, a szerzőre. Előfordult például, hogy egy kereskedelmi rádió szó szerint idézte egyik kollégánk teljes írását. A jelenség ellen háborgó Szalay Dániel szerint azért van ez így, mert a szakma legalacsonyabb kasztjának számít az online újságírás. A televíziók, rádiók, nyomtatott lapok munkatársai nem tekintik egyenrangú kollégának azt, aki online portáloknak dolgozik. Szekfű András, a szakosztály elnöke hozzátette: egy rangos gazdasági napilap munkatársa azt is megengedte magának, hogy engedély nélkül közzétegyen egy levelet, amelyet az MTI elnöke kizárólag az Online Szakosztály zártkörű levelezőlistájára szánt.

Ébrednek a hirdetők
A szerzői jogok fele kalandozó vitában elhangzott: az online világ képviselői is vétkesek voltak a „szerző halálában” - az egyéniség mítoszának halványodásában - amikor robinhoodi gesztussal merítettek mások szellemi produktumából, s ingyen elérhetővé tették bárkinek. Az eszmecsere egy pontján úgy tűnt, elterelődik a szó a kultúra demokráciája, a szoftvermonopóliumok hatalmának megtörése és a szerzőkből élő, vagyonos közös jogkezelők megítélése fele. Sikerült azonban visszatéríteni oda, hogy mit tesz a MÚOSZ, az MTE, az érintett kiadó az újságírói produktum megbecsülése érdekében. Kiderült: nincs hiány etikai elvekben. A gyakorlat azonban rendszerint elszántság, erő és jogi háttér kérdése. Különösen a kisebb online lapok szorulnának a szakma szervezeteinek segítségére.
Senki sem kételkedett abban, hogy belátható időn belül megnő az online portáloknál, lapoknál dolgozók anyagi és erkölcsi megbecsülése. A legnagyobbak portálok látogatottsága meghaladja már a nyomtatott lapokét. Igaz, a látogatottság adatai nem feltétlenül egyeznek az ott közölt hírek, tudósítások, publicisztikák olvasottságával, hiszen jó néhányan egyéb szolgáltatások - például a levelezés, szoftverek letöltése, játék, szótárak, vitafórumok és egyéb szolgáltatások - miatt kattintanak oda. Nehéz lenne azonban mindig figyelmen kívül hagyniuk az újság produktumait. A webes közegben az is rászokik az olvasására, akinek eredendően eszébe sem jutott volna. Részleteiben is megismerheti a rádióban, televízióban „félfüllel” hallott eseményeket, ha netán többet akar tudni róluk. Rákattinthat a hír előzményeire. A portálok szerkesztői pedig az eltérő vélemények széles spektrumának feltárásával ragadják meg a látogatók figyelmét. S ha az olvasók így is egyoldalúnak érzik a tájékoztatást, másodpercek alatt másik forrást találnak. Lényegesen gyorsabb, könnyebb így megismerni a világot, mint a napilapokból, vagy a hagyományos elektronikus médiából.
A hirdetők is felfedezik, hogy a számukra legvonzóbb társadalmi csoportok, korosztályok keresik fel információkért, vagy a kikapcsolódáshoz a webet. Vannak települések, ahol ma még nincs lehetőség erre, de a következő két évben biztosan elér mindenüvé az elektronika infrastruktúrája, s akkor már nemcsak a net legnagyobb médiumai lépik át a gazdaságos üzemeltetés küszöbét, hanem a kisebbek is. Az Európai Unió támogatja az internet információs, gazdasági, kulturális-tartalmának fejlesztését, s a kormányzati, önkormányzati elektronikus szolgáltatásokat. Belátható időn belül megteremtődhet így az a közeg, amelyben az online újságírók sem érzik magukat mostohagyereknek.
Előre láthatóan gyorsabban alakítja át szakmánkat a technika, mint a 80-as, 90-es években. Ma már történelem az a kínlódás, amit a kisebb lapok szerkesztői vállaltak 288-as PC-n és Venturán, hogy függetlenné váljanak a nagy nyomdák diktátumától. Nehezen hihető, hogy alig egy évtizede sok helyen szokatlan volt még a lemezen szállított kézirat, s később ugyanez következett be az e-mail-lel és a digitális fotóval. Maholnap az is anakronizmussá válik, ha egy újságíró nem tájékozódik az interneten egy új feladat előtt, vagy hogy nem ismeri a portálok szerkesztésének elveit, gyakorlatát.

Kifizetődik majd a tudás
A szakosztály tagjai közül is többen felkapták a fejüket, amikor Weyer Balázs közölte, hogy a szélessávú internet rohamos terjedése miatt előtérbe kerül a multimédia. Húsz újságírót küld az Origo video hang-és képvágó tanfolyamra. Rétfalvi Györgyi arról beszélt, hogy a Kodolányi János Főiskola online újságírással ismerkedő hallgatói - az újságíráshoz szükséges ismereteken túl - hatvan százalékban technikai ismereteket tanulnak. Szilágyi Árpád (a Modem Idők szerkesztője és a Magyar Rádió honlap munkatársa) a Magyar Rádió sorskérdésének minősítette, hogy sikerül-e maradéktalanul megjeleníteniük a rádió sokszínű tartalmát a neten.
Rétfalvi Györgyi arra biztatta a ma és a holnap újságíróit, hogy ne keseregjenek a szakma jelenlegi állapotán. Mérettessék meg magukat az online újságírók számára kiírt pályázatokon és igyekezzenek megfelelni a tartalmi és formai követelményeknek. A mainál jobb körülmények között nem kell majd megalkudni a szakemberekhez méltatlan munkafeltételekkel.
Varga Miklós
véleményekhozzászólok
Magyar Újságírók Országos Szövetsége © 2005 | impresszum | médiaajánlat | levél a szerkesztőnek