Ez az oldal az archivumba került. Továbbiakban nem fog frissülni. Az új oldalt elérik a https://muosz.hu címen.
Bemutatkozás | Szervezet | Alapszabály | Kódexek | Történet | Akadémia | Orvosi ellátás | Üdülés
 
Küldöttgyűlés | Elnökség | Szakosztályok | Régiók | Bizottságok | Alapítványok
 
Érdekvédelmi Kódex | Etikai Kódex
Levéltár | 1896-1996 | Küldöttgyűlés 2004 | Küldöttgyűlés 2007 | MaSa.Retro
Bálint György Újságíró Akadémia
 
 
 
László Zsuzsa köszöntése
2008. augusztus 18. hétfő, 13:37
László Zsuzsa kolléganőnk hetvenedik születésnapját az Operaházban az év elején ünnepelte a zenei szakma. A Bartók Rádióban elhangzott köszöntő olvasható az Operaélet most megjelent számában, és itt, a MÚOSZ portálján.
Január 23-án mutatta be a Magyar Állami Operaház a Discorara kiadóval közösen tervezett, a dalszínház egykori nagyjait megörökítő CD-sorozat első darabját, Laczó István emléklemezét.
Ezen az összejövetelen köszöntötték születésnapján a magyar zenei közélet egyik legkiválóbb krónikását, László Zsuzsa újságírót. Nem véletlenül használom a „krónikás” kifejezést, hiszen kolléganőnk fél évszázada ír, tudósít és tájé¬koztat az ország zenei eseményeiről, azoknak nem ritkán aktív résztvevője, műsorvezető-háziasszonyként. Nagyon csekély elismerés a MUOSZ Aranytolla azért a kitartó, lelkes és fáradhatatlan munkáért, amelyet a muzsika érdekében végez.

Mostanában, amikor a napi sajtóból szinte teljesen eltűntek a hangversenybeszámolók, kritikák és a havi folyói¬ratokban is meglehetősen megritkultak, nem lehetnek elég hálásak a zene barátai az olyan elhivatott rajongókért, mint László Zsuzsa, aki annak idején a Magyar Televízió szerkesztő-riportereként annyit dolgozott a muzsika ügyéért, és azóta is jelen van írásaival és hangjával a médiában. Amióta személyesen is megismerhettem, sokat tanultam tőle hivatása szépségéről és etikájáról. Csak szerény ajándék a részemről, hogy most, az ünneplőkhöz csatlakozva, tudósításommal gratulálok kollégáim és hallgatóink nevében.

Az Operaház főigazgatója,Vass Lajos, köszöntőjében örömét, szerencséjét és büszkeségét fejezte ki, hogy a vezetése alatt annyi művészt csodált és ünnepelhetett. Közöttük is ki¬emelkedő hely illeti az ember- és művészet-szerető operarajongó, kemény újságírót. Nagy tisztelettel köszönte meg évtizedek óta áldozatkész kollegiális munkáját, dicsérő és ledo¬rongoló kritikáit, és jókívánságai között arra kérte az ünnepeltet, hogy maradjon még sokáig közöttünk és szeresse még jobban az operát...

László Zsuzsa meghatódottan fogadta a jókívánsá-gokat, és a barátok között nem szégyellte, hogy 70 esztendős lett. Fél évszázada kezdte hivatásos operarajongását egy kisteleki előadáson, ahol a legendás szegedi társulat estjét ismertette. Végigtekintve ezen az 50 esztendőn, megszámlálhatatlan emléket gyűjtött.

A legnagyobb művészek százával került így kapcsolatba, sokakkal barátságba. Felelevenítette többek között, hogyan kísérhette el az MTV Híradójának tudósítójaként az Operaház együttesét mexikói turnéjára, s a dalszínház felújításakor mint festette, a jobboldali páholysor utolsójának hattyúját aranyra, miután előzőleg, 9 esztendősen szülei elvitték első operaelőadására, Ravel Bolerójának balett-produkciójára és Puccini Gianni Schiccijére.

Elfogódottan emlékezett Ferencsik Jánosra, aki egy ismertetése után karmesteri pálcáját nyújtotta át elismerése jeléül. „Hálás lehetek a sorsnak, hogy mindezt megadta nekem. Ha időnként mondok valami negatívumot, akkor mindig az Operáért haragszom, nem az Opera ellen...; a saját gyermekemen kívül az Operaházat tekintem második gyermekemnek” – fejezte be szavait László Zsuzsa.

(Elhangzott a Bartók rádióban, az Operabarátok negyedórájában és megjelent az Operaélet 2008. 1-2. számában.)
Magyar Kornél
véleményekhozzászólok
Magyar Újságírók Országos Szövetsége © 2005 | impresszum | médiaajánlat | levél a szerkesztőnek