Ez az oldal az archivumba került. Továbbiakban nem fog frissülni. Az új oldalt elérik a https://muosz.hu címen.
Bemutatkozás | Szervezet | Alapszabály | Kódexek | Történet | Akadémia | Orvosi ellátás | Üdülés
 
Küldöttgyűlés | Elnökség | Szakosztályok | Régiók | Bizottságok | Alapítványok
 
Érdekvédelmi Kódex | Etikai Kódex
Levéltár | 1896-1996 | Küldöttgyűlés 2004 | Küldöttgyűlés 2007 | MaSa.Retro
Bálint György Újságíró Akadémia
 
 
 
Gerő András és a Habsburgok
2011. november 3. csütörtök, 07:33
A MÚOSZ Életmód Szakosztályának vendége volt Gerő András, aki évtizedek óta kutatja a Habsburg-ház történetét. A „Habsburg Ottó és a nemzeti emlékezet” című előadásában elsősorban a közelmúltról volt szó, de áttekintést kaptunk a dinasztia évszázadokra visszanyúló történetéről is. Az előadás után beszélgettünk Gerő Andrással.
− Hozzávetőleg nyolc évig működött a Habsburg Történeti Intézet. Mi volt az oka a megszüntetésének?

– Maga az intézet megmaradt, de mint önálló jogi személy az elmúlt évi választások után valóban megszűnt. A kutatás folyik tovább, hiszen beolvadtunk a Közép-és Kelet-európai Történelem és Társadalom Kutatásáért Közalapítványba, ahol, úgy tűnik, biztosítottak a működési feltételeink.

Az, hogy miért alakult így az intézet sorsa, nem tudom megmondani. Közel három tucat közalapítványt szüntettek meg a kormányváltás után, közöttük két történeti közalapítványt, az 56-ost és a miénkét. Őszintén mondom, nem tudom, mi indokolta ezt a döntést. Most csak magunkról beszélek: a közpénzek felhasználása szempontjából soha semmi kifogás nem merült fel tevékenységünkkel kapcsolatban. Az Állami Számvevőszék többször vizsgálta az intézet gazdálkodását, de mindig mindent rendben talált. Szakmai értelemben: tavaly jelent meg egy kiadványunk, amiben dokumentáltuk a nyolc év eredményeit, kifogás ott sem merült fel. Megszüntetésünk számomra a rejtélyek közé tartozik.

– Az önálló Habsburg Intézet nyolc éve elegendő volt a téma feldolgozására?

– Egy kutatássorozat nem úgy ér véget, hogy az utolsó mondat végére pontot teszünk és azzal kész, hanem folyamatosan újabb és újabb témák merülnek fel.

Az egész Habsburg közalapítvány azért jött létre, mert az Osztrák – Magyar Monarchia az Európai Unióban felértékelődött, hiszen sokan azt az EU előképének tartották és tartják, mert az emberek, az eszmék, a javak szabadon áramolhattak. Egy multifunkcionális birodalom volt, ami több nemzet együttéléséből állt össze, persze a maguk konfliktusaival együtt, de ez jellemzi az EU-t is.

A magyarok tudatában a Habsburgok megítélése felemás, hiszen ebbe épp úgy beletartoznak az aradi vértanúk, mint Ferenc József felesége, Erzsébet királyné. Sokan nem is gondolják, hogy a budapesti utcák közül hány viseli a monarchia nyomát, elég, ha csak a nagykörút egyes szakaszait nézzük: Ferenc, József, Erzsébet.

Gerő András szóhasználatában folklórnak nevezett szóbeszédek is sokáig őrizték a királyi-császári udvar nem hivatalos történetének apróbb rezdüléseit. Ezek foglakoztak II. Józseffel, a kalapos királlyal, a valószínűleg teljesen alaptalanul nimfománnak tartott Mária Teréziával, Ferenc Józseffel, Rudolf/Rezső királyfival, akit többen antiszemitának és Hitler apjának tartottak, megint csak alaptalanul. A szépséges Erzsébet királyné sokat időzött Magyarországon, a gödöllői kastélyban, talán ez volt az oka annak a mítosznak, miszerint milyen nagy szeretettel van a magyarok iránt. Pedig gyakori itt tartózkodásának oka prózaibb volt: a bécsi udvartól akart időnként távol lenni. Ferenc József kiválóan beszélte a magyar nyelvet, gyakorlófüzete is megmaradt az utókornak. Vele kapcsolatban érdemes azt is megjegyezni, hogy még az ő idejében állítottak emléket az aradi vértanúknak, ami ellen semmi kifogása nem volt.

Habsburg Ottót sajátos és különleges viszony fűzte Magyarországhoz. Ennek miértje talán abban keresendő, hogy a rendszerváltás környékén és utána itt adódott lehetősége segíteni egy olyan országon, amelyhez ezer szál fűzte családját. És persze azt se felejtsük el, hogy fia, György Magyarországon telepedett le családjával.
– Az intézet működésének idején még tevékeny életet élt Habsburg Ottó. Volt-e olyan kutatási eredmény, amivel őt is sikerült meglepni?

– Azt tudni kell, hogy az intézet fennállásának nyolc évéből hétben Habsburg Ottó a kuratórium elnöke volt. Ezt ő nem egy névleges pozíciónak tekintette, hanem aktívan részt vett a munkában, rengeteget segített, minden kuratóriumi ülésen ott volt, figyelemmel kísérte a kutatásokat. Többször elmondta, mennyire örül annak, hogy egy átfogó kép áll majd rendelkezésre, és ezt többször kihangsúlyozva köszönte. Mivel folyamatosan részt vett a munkában, az egyes részleteket is folyamatában megismerhette, követhette, de nem jelezte, hogy valami a meglepetés erejével hatott volna rá. Itt utalnom kell arra, hogy diplomata is volt, vagyis nem mindent mondott ki, amit érzett, gondolt.

Habsburg Ottót nagyon érdekelte volna egy olyan kutatás, amelynek témája a királykérdés a Monarchia utódállamaiban lett volna. Itt érdemes megjegyezni, hogy Habsburg Ottó megtanulta a Monarchia nyelveit, így kiválóan beszélt például horvátul is, bár panaszkodott, hogy sokat felejtett belőle, gyakorolnia kellene. Sajnos, a királykérdéssel kapcsolatos kíváncsiságát nem tudtuk kielégíteni, mert a kutatás anyagi okokból elmaradt.

– Volt-e olyan kutatási téma, vagy eredmény, amihez Habsburg Ottó nem kívánt hozzászólni?

– Nagyon sokat beszélgettem vele, és már utaltam is rá, hogy Habsburg Ottó diplomata is volt, tehát nagyon tudta azt, hogy miről lehet beszélni, vagy éppen miről nem. Soha nem éreztem, hogy valamit tabusított volna. Ez is beleillett a polgári kommunikációs világába. Olvastam róla – ami szerintem tévhit-, hogy elvárta volna a „királyi fenség” megszólítást. Ez nem igaz! Viszont nem tiltakozott, ha valaki szabad akaratából így szólította. Első találkozásunkkor megkérdeztem, hogyan szólíthatom. Mosolyogva válaszolt: „Ahogyan akahja Andhás”. Sokan elnök úrnak, sokan doktor úrnak titulálták. Mindkettőt elfogadta.

Még ide kívánkozik egy diskurzusunk, ami arról szólt, hogy a családi legendárium szerint honnan származnak a Habsburgok. Ezzel kapcsolatban létezik egy tudományos adat, miszerint Svájcból, ahol a Habischburg nevű település XI. század körül épült vára volt a család bölcsője. Habsburg Ottó ezzel kapcsolatban azt mondta, hogy az uralkodó családok a görög mitológiából szeretik származtatni magukat, nem történt ez másképpen náluk sem, majd váratlanul hozzátette: „Egyesek szerint viszont a VIII.-IX. században Itáliában kikeresztelkedett zsidó család az ősünk”, mondta, a rá jellemző iróniával.

– Habsburg Ottó sokat tett Magyarország EU-s csatlakozásáért, sokaknak a Páneurópai Piknik jut róla eszébe. Kap-e valaha szobrot?

– Őszintén hiszem, hogy igen, de adjuk meg a kötelező időtávot Habsburg Ottónak és magunknak is. Azért a teljesítményért, amit Magyarországért tett, és azért a szerénységért, ami őt jellemezte, a magyar nemzet egyszer tisztelegni fog előtte. Ennek formája, mikéntje most nem lényeges, a tisztelet a fontos.

– A családból képes lesz-e valaki átvenni Habsburg Ottó szerepét?

– Nem akarok senkit megbántani, de nehéz azt az életteljesítményt elérni, különösen meghaladni. A közeg is más volt, és hosszú életét sem lenne könnyű túlszárnyalni, hogy annyi minden férjen bele, mint az ő életébe. Aki 1912-ben született, majdnem száz évig élt, tárgyalt Hindenburggal, Roosevelttel, királyfi volt és EU-képviselő, ez megismételhetetlen életpálya. Életem nagy élménye, hogy találkozhattam vele.

(Az Euroastra portálon megjelent interjú utánközlése.)
- Szabady -
véleményekhozzászólok
Magyar Újságírók Országos Szövetsége © 2005 | impresszum | médiaajánlat | levél a szerkesztőnek