Ez az oldal az archivumba került. Továbbiakban nem fog frissülni. Az új oldalt elérik a https://muosz.hu címen.
Bemutatkozás | Szervezet | Alapszabály | Kódexek | Történet | Akadémia | Orvosi ellátás | Üdülés
 
Küldöttgyűlés | Elnökség | Szakosztályok | Régiók | Bizottságok | Alapítványok
 
Érdekvédelmi Kódex | Etikai Kódex
Levéltár | 1896-1996 | Küldöttgyűlés 2004 | Küldöttgyűlés 2007 | MaSa.Retro
Bálint György Újságíró Akadémia
 
 
 
Megalakul a BÚE
Hosszas előkészítő szakasz után a Budapesti Újságírók Egyesülete (BÚE) 1896. július 12-én tartotta alakuló közgyűlését, éppen a millenniumi ünnepségek közepette. 164 újságíró aláírásával fogadták el az alapszabályokat. Az egyesület első elnökéül Mikszáth Kálmánt kérték fel, az alelnök Hoitsy Pál, a főtitkár Szatmári Mór, az ellenőr Kálnoki Henrik lett. Az alapszabályok szerint az egyesület célja: "A budapesti újságírókat erkölcsi testületté összefoglalni, a sajtót közösen érintő kérdésekben eljárni, hírlapirodalmi ügyeket megvitatni, az újságírók testületi érdekeit ápolni és az újságírókat erkölcsileg és anyagilag támogatni. E célok elérésére az egyesület lehetőleg állandó helyiséget tart fenn; minél gyakoribb összejöveteleket rendez, melyeken az újságírói testületet érintő ügyeket megvitatják, és végül gondoskodik arról, hogy az újságírói segélyegyletet megalapítsa." Az egyesület rendes tagja "csakis az a nagykorú budapesti újságíró lehet, aki legalább már három év óta hivatásszerű újságíró, magát az alapszabályokban foglalt kötelezettségeknek aláveti, és a választmány által felvétetik".. Az egyesület alapításakor kétévi aktív, hivatásszerű újságírói működés igazolása is elegendő volt. Külföldiek csak a belügyminiszter engedélyével választhatók tagoknak. A tagok joga többek közt, hogy látogassák az egyesület helyiségeit, igényt tartsanak az egyesületnek az alapszabályokban rögzített erkölcsi és anyagi támogatására, élvezhetik azokat a kedvezményeket, amelyeket az egyesület tagjai számára megszerez, s végül számíthatnak az egyesület erkölcsi támogatására minden olyan esetben, amikor újságírói kötelességük teljesítése közben sérelmet szenvednek.

A tagok kötelessége a tagdíjfizetés. Az egyesület minden évben egyszer, legkésőbb virágvasárnapon rendes közgyűlést tart, melyen az elnökség és a választmány beszámol az éves munkáról. A választmány az egyesület tagjainak soraiból törli azokat, akik olyan cselekedetet követtek el, amely a hírlapírói kar becsületét, méltóságát, tekintélyét sérti vagy csorbítja, valamint azokat, akik a hírlapírói hivatást elhagyva oly pályára lépnek, amely inkompatibilis az egyesületi tagsággal. Az egyesület feloszlatása csak a feloszlató közgyűlés kétharmados többségének egyetértésével lehetséges. A fennmaradó vagyon ekkor a Magyar Hírlapírók Országos Nyugdíjintézetének alaptőkéjéhez csatolandó. Az egyesület feloszlatását a m. kir. kormány is elrendelheti, ha az alapszabályokban meghatározott célt az egyesület nem követi. Az 1896-os alapszabályokat egyébként már 1897-ben módosították azzal, hogy az egyesület segítőalapot létesít. 1897. május 1-jén 8000 korona törzsvagyonnal megalakult a Segítőalap. Az új egyesület és az Otthon kezdetben rivalizált, jóllehet sok hírlapíró mindkettőnek tagja volt, majd mindkettő kialakította egymást kiegészítő profilját. Az Otthon - mint már említettük - a társas élet reprezentatív színhelye maradt, míg a Budapesti Újságírók Egyesülete feladta saját klubját, és úgyszólván szakegyesület lett. Ugyanakkor, ha késve is, az Otthon is megalapította segítőalapját.

A hivatásos újságírók e szövetsége csak a budapesti újságírókat tömörítette, a vidékieket nem, így azok külön szervezkedtek. Ennek alapvető oka a budapesti és vidéki sajtó különbségeiben volt keresendő, melyeknek két elemét emelnénk ki: a budapesti sajtó egyre inkább kapitalizálódott, üzletivé vált, míg a vidékit általában tisztán politikai okokból és célzattal alapították. Létük valamely politikai párthoz, helyi állami hatósághoz, esetleg egy-egy nobilitáshoz vagy az egyházhoz kapcsolódott, mindezek természetesen oroszlánrészt vállaltak a lap finanszírozásában. Csupán egy-két nagyobb városban jött létre viszonylag független sajtó, így például Nagyváradon, Kolozsvárott, Szegeden.

A vidéki sajtó másik jellemzője, hogy viszonylag kevés hivatásos újságíró mellett igen sok amatőrt foglalkoztatott, akik nem a fizetségért, hanem a megjelenés dicsőségéért, sokszor nyílt vagy rejtett politikai motivációk miatt dolgoztak. A vidéki lap esetében író és olvasó nem különül el élesen egymástól, a személyes és nyilvános kommunikáció határai is jóval elmosódottabbak. "Aki egzisztenciáját szilárdabb alapokra fekteti, aki megélhetését függetleníteni akarja a politikai ideológiáktól és az újságolvasók személyétől, az nem lép vidéki lapok kötelékébe, eltekintve a virágzó lapoktól."3 A vidéki hírlapíró - jövedelmi és egyéb okokból - erősen függ a helyi hatalmi viszonyoktól. 1890-ben Szegeden Kulinyi Zsigmond, a Szegedi Napló főszerkesztőjének elnöklete alatt létrejött ugyan a Vidéki Hírlapírók Országos Szövetsége, de ebben a hivatásos újságírók hamarosan kisebbségbe kerültek. A tagok között tanítóktól kezdve hivatalnokokon keresztül órásokig sok mindenkit meg lehetett találni, akiknek érdekei nemhogy azonosak, de gyakran épp ellentétesek voltak a hivatásos újságírókéival. Az amatőrök - a hivatásos újságírók szerint - úgymond destruktív elemet képeztek a vidéki újságírók között, nehezítették a szakma kialakulását, a bérek növelését. A szövetség hivatásos tagjai többször felvették a kapcsolatot budapesti kartársaikkal, kifejezve csatlakozási szándékukat, de erre végül csak 1920 januárjában került sor.

Már a Budapesti Újságírók Egyesületének megalakuláskor voltak olyan újságírócsoportok, amelyek hangsúlyozottan külön érdekeket jelentettek be. A Katolikus Írók és Hírlapírók Országos Pázmány Egyesülete 1898-ban azzal a céllal alakult meg, hogy - katolikus világszemléletű - tagjainak erkölcsi és anyagi érdekeit megvédje, különös tekintettel az üzleti sajtó térhódítására. 146 alapító tag, 336 pártoló tag és 257 rendes tag kezdte meg az együttműködését az egyesületben, mely irodalmi kiadványokat támogatott, előadásokat, értekezleteket, kongresszusokat szervezett, segítőalapot tartott fenn a hivatásos katolikus újságírók részére, és nyugdíjalapot is teremtett. Az egyesület az egyházi érdekek sajtószolgálatában állt, és ápolta Pázmány Péter kultuszát. Az egyesület első elnöke Herczeg Mihály egyetemi tanár volt, akit Margalits Ede egyetemi tanár követett, majd 1906-ban Prohászka Ottokár püspököt választották meg elnöknek. Bár a katolikus újságírók külön érdekeik támogatására hozták létre egyesületüket, sokan közülük egyidejűleg a Budapesti Újságírók Egyesületének is tagjai voltak. A katolikus újságírók szövetsége akkor indult igazán fejlődésnek, mikor az 1908-ban létrehozott Katolikus Sajtóegyesület, az egyház által szervezett tömegmozgalom felsorakozott mögé erkölcsi és anyagi erejével. Ez utóbbi taglétszáma alapítása után a harmadik év végén 4743 volt.
KAPCSOLÓDÓ ANYAGOK
Magyar Újságírók Országos Szövetsége © 2005 | impresszum | médiaajánlat | levél a szerkesztőnek