Ez az oldal az archivumba került. Továbbiakban nem fog frissülni. Az új oldalt elérik a https://muosz.hu címen.
Bemutatkozás | Szervezet | Alapszabály | Kódexek | Történet | Akadémia | Orvosi ellátás | Üdülés
 
Küldöttgyűlés | Elnökség | Szakosztályok | Régiók | Bizottságok | Alapítványok
 
Érdekvédelmi Kódex | Etikai Kódex
Levéltár | 1896-1996 | Küldöttgyűlés 2004 | Küldöttgyűlés 2007 | MaSa.Retro
Bálint György Újságíró Akadémia
 
 
 
Szakszervezet vagy kamara?
Az újságírók szociális létesítményeinek többé-kevésbé sikeres helyreállításán kívül - mely intézmények relatíve függetlenek voltak az újságírók egyesületétől - összességében a MÚE érdekérvényesítési tevékenysége az adott politikai-gazdasági viszonyok között nem bizonyult túl sikeresnek, s ezért újra felvetődött egyrészt a szakszervezet, másrészt a sajtókamara létesítésének kérdése.

Az előbbi vélemény szerint az újságírók szakmai szervezettsége névleges, mert tényleges anyagi érdekvédelmet tagjai számára nem tud nyújtani. Ehhez ugyanis minden előfeltétele hiányzik, így legelsősorban az is, hogy nem tud retorzióval élni, éppen az újságírók szervezetlensége folytán, a sajtó munkásainak védelmében.(9)

Az újságírók kamarájára vonatkozóan Kun Andor a Magyar Újságírók Egyesületének megbízásából már 1928-ban kidolgozott egy memorandumot, melynek alapján a közgyűlés egyhangúlag kimondta, hogy a kamara megvalósítását szükségesnek tartja. Az elnöki tanács és a választmány is ismételten foglalkozott a kérdéssel. Eközben azonban kormányváltozás volt, Gömbös Gyula került kormányra, és olyan értesülések kerültek nyilvánosságra, hogy a kamarát az egyesülettől függetlenül akarja az új kormány, azaz az igazságügy-miniszter megszervezni.

Ez a szándék bizonyos aggodalmat keltett a tekintetben, hogy vajon az újságírók érdekeinek megfelelő javaslat kerül-e a törvényhozás elé. A választmány és az elnök úgy határozott, hogy tájékoztatást szerez a kormány szándékai felől, és arra törekszik, hogy az újságírói érdekeltség meghallgatása nélkül ne készítsenek javaslatot. A kamara eszméjének megvalósításával a MÚE ugyanis azt akarta elérni, hogy az újságírók jogi és anyagi helyzete javuljon, de előképzelhető volt, hogy a kamara létrehozása nem előnyt, csak terhet jelentene az újságírókra nézve. Határozott választ azonban a kormánytól nem kapott az egyesület vezetése. Kun Andor memorandumából kiindulva, Boros László főtitkár irányításával egy bizottság részletes javaslatot dolgozott ki az újságírói kamarára vonatkozóan. A kormány álláspontját nem ismerve azonban nem tettek lépéseket.

1932 szeptemberében Antal István, a miniszterelnökségi sajtóosztály vezetője megjelent az Otthon szokásos társas vacsoráján, ahol részben a sajtószabadságot értelmezte, részben utalásokat tett arra, hogy miért lenne szükség újságírói kamarára. "A kormány álláspontja a sajtószabadság kérdésben az, hogy annak fenntartása nemzeti érdek, mindaddig, amíg a sajtó valóban a nemzeti érdeket szolgálja. A nemzeti érdek elbírálásának kritériumát a kormány az újságíró-társadalom etikájára, hazafiságára és kipróbált nemzeti érzésére, tiszta judíciumára bízza." Mint folytatta, felelősséget vállal az újságírók szociális és anyagi helyzetének javításáért és az újságírók intellektuális színvonalának emeléséért, de véget kell vetni annak, hogy bárki újságíró lehessen. Homályosan fogalmazva kifejtette, hogy valami intézményes szervre gondol, autonóm újságírói szervezetre, mely saját maga állapítja meg magának, kit tart méltónak az újságírás nemzeti hivatásának folytatására.(10) A kamara ügye megosztotta az újságírókat. Még 1935-ben a Magyar Újságírók Egyesületében is elvi ellentétek támadtak a tagok között az újságírói kamara kérdésében. Ennek az lett a következménye, hogy az egyesületből ötvenöten kiváltak, és részben új szövetségbe tömörültek, részben az elvi kérdések tisztázatlansága miatt nem csatlakoztak egyik szövetséghez sem. A kilépések után egyébként 1936-ban a Magyar Újságírók Egyesületének 716 tagja volt, ennek 18%-a vidéki.

A magyar újságírók nemzetközi kapcsolatai az első világháborút követő sérelmi politika miatt csak igen nehezen álltak helyre. A húszas évek során bár többször szó volt a nemzetközi sajtószervezettel való kapcsolatfelvételről, a közgyűlések ezt nem tartották időszerűnek. Sokak véleménye az volt, hogy a nemzetközi szervezetben annak összetétele miatt még túlnyomó az első világháború végére kialakult magyarellenes politika befolyása. Csak a harmincas évek elején tapasztalható ezen a téren változás: ekkor úgy ítélték meg a magyar vezetők is, hogy a nemzetközi szervezetben egyrészt enyhülés következett be, másrészt alapvetően megváltoztak a politikai felfogások. A magyarországi újságírók immár éppen a magyar érdekek miatt nem ragaszkodtak tovább a kívülmaradáshoz: 1932-ben részt vettek a londoni kongresszuson, és beléptek a szervezetbe. 1933. május 28. és június 1. között a Fédération Internationale des Journalists (FIJ) - Nemzetközi Újságíró Szövetség - Budapesten tartotta kongresszusát. 23 országból voltak itt újságírók, és a Népszövetség is képviseltette magát. (Német küldöttség az országukban beállt nagy politikai változások miatt a kongresszuson nem vett részt.) A magyar politikai vezetők is igen megtisztelték az eseményt, Horthy Miklós például garden partyn fogadta a megjelenteket. Bíztak abban, hogy a magyar revizionizmus ügyének jó szószólói lesznek a külföldi újságírók. A kongresszus eredményeként 96 világlap foglalkozott cikkeiben Magyarországgal. A magyar újságírók a következő évben részt vettek a Helsinkiben tartott világkongresszuson is.
KAPCSOLÓDÓ ANYAGOK
Magyar Újságírók Országos Szövetsége © 2005 | impresszum | médiaajánlat | levél a szerkesztőnek