Ez az oldal az archivumba került. Továbbiakban nem fog frissülni. Az új oldalt elérik a https://muosz.hu címen.
Bemutatkozás | Szervezet | Alapszabály | Kódexek | Történet | Akadémia | Orvosi ellátás | Üdülés
 
Küldöttgyűlés | Elnökség | Szakosztályok | Régiók | Bizottságok | Alapítványok
 
Érdekvédelmi Kódex | Etikai Kódex
Levéltár | 1896-1996 | Küldöttgyűlés 2004 | Küldöttgyűlés 2007 | MaSa.Retro
Bálint György Újságíró Akadémia
 
 
 
A Magyar Újságírók Országos Szövetségének megalakulása
A Magyar Újságírók Országos Szövetsége megalakulásával kapcsolatosan többféle dátummal találkozhatunk: 1945. január, 1945. június, 1945. augusztus 5. és 1945. augusztus 12. Milyen események kötődtek ezekhez a dátumokhoz?

Az első dátum 1945. január 25. Budán még harcok folytak, mikor az újságírók egy csoportja összegyűlt, közgyűlési keretek nélkül, spontán módon és öntevékenyen létrehozta a Magyar Újságírók Országos Szövetségét. Megalakulásukat bejelentették a Nemzeti Tanácsnak, kérték a Sajtókamara épületének kiutalását, és demokratikus sajtószövetség szervezésébe kezdtek.

Igazolóbizottságokat állítottak össze, tisztikart választottak maguk közül. Elnök Korcsmáros Nándor, főtitkár Borbély Zoltán, titkár Szánthó Dénes, gazdasági vezető Lóránt László, az ÚSZE ügyvezetője Rejtő László lett. Néhány hónappal később Borbély Zoltán külföldre távozott, ekkor Pakots György került a főtitkári helyre. Mivel a szövetség szervezése az újságírók által öntevékenyen kezdődött, nem egyeztettek a Függetlenségi Front pártjaival - többek között sem az SZDP-vel, sem az MKP-val.

Csorba Jánostól, a főváros polgármesterétől igazolványokat kértek a szövetség tagjainak. A kérés teljesítését a polgármester sajtófőnöke, Lestyán Sándor, az ismert író-újságíró már előkészítette, így a szövetség tagjai két napon belül a szovjet városparancsnokság által is ellenjegyzett igazolványokkal rendelkeztek.

Korcsmáros Nándor, az első ügyvezető elnök beszámolója szerint14 az első hónapok munkája az volt, hogy megszervezték a MÚOSZ-t, kitalálták a nevét, talpra állították a züllött állapotban talált Nyugdíjintézetet, újjászervezték a Szanatórium Egyesületet. 1400 újságíró igazolását végezték el az új követelményeknek megfelelően - igaz, ezt a pártok később megkérdőjelezték -, és ellátták őket tagkönyvvel. Felépíttették a Fészek Klubot, ahol menedéket találtak a hajlékukat vesztett újságírók, és olcsó vagy ingyenes ebédet is kaptak.

A szövetség elnöke 1945 nyarán küldöttséget vezetett Kállay Gyula miniszterelnökségi államtitkárhoz, a sajtóügyek vezetőjéhez, mely küldöttség tiltakozott a kormánynak azon határozata ellen, hogy a papírhiány miatt ideiglenesen szünetelteti egyes lapok megjelenését, illetve végleg megszünteti azokat. "A szabad sajtó mindenképpen szabad legyen, legfőképpen abban, hogy megjelentethesse orgánumait" - kérték.

Korcsmáros Nándort 1946-47 folyamán valamikor, de még az 1947-es közgyűlés előtt leváltották, mert akkor már Száva Istvánt találjuk a helyén. (A két közgyűlés közötti leváltás egyébként a későbbiek során is kedvelt módszere a hatalmon lévőknek, mert így elkerülhetik az indoklást. A soron következő közgyűlésen aztán a nehezen tájékozódó küldöttek megszavazzák a székben ülőt.)

1945 júniusában a Napilapok Belpolitikai Rovatvezetőinek Szindikátusa értekezletre hívta a szerkesztőségek munkatársait, a dolgozó újságírókat a MÚOSZ-ba. Mihályfi Ernő (a MÚOSZ későbbi elnöke) elnökölt. Pakots György főtitkár tájékoztatta a megjelenteket a szövetség addig végzett munkájáról. Szabó Béla, a szindikátus vezetője, a Kisgazdapárti Hírlap politikai rovatvezetője indokolta a meghívást. Nyugtalanítónak és tarthatatlannak mondta azt az állapotot, hogy a szövetség vezetőségének túlnyomó része nem tartozik a tényleges újságírói munkát végzők közé, és ennek következtében a szövetség működése szinte csak a munkanélküliek megsegítésére korlátozódik. Ez természetesen fontos, de úgy tűnik, a szövetségnek nincs tényleges kapcsolata a sajtó dolgozó tagjaival - azaz a pártlapok újságíróival (és rajtuk keresztül a pártokkal), mivel túlnyomórészt csak ők dolgoztak. Felvetődött az a kérdés is, hogy kik és hogyan igazolták az év elején a szövetségbe felvetteket. A taglista felülvizsgálatára és rendes választó közgyűlés előkészítésére az értekezlet paritásos alapon bizottságot választott: Hárs Lászlót (SZDP), Gulyás Gábort (Kisgazdapárt) és Szebenyi Sándort (MKP). A bizottság ülésén Korcsmáros elnök is részt vett, aki felajánlotta közreműködését. A közgyűlésre való felkészítést, valamint a különböző újságíró-szervezetek vezetőségébe ajánlandó újságírók kiválasztását végül Haraszti Sándor, a Szabadság szerkesztője irányította.

1945. augusztus 5-én a közgyűlés "előkészítetlensége" miatt nem került sor választásra. Úgy tűnt ugyanis, hogy a polgári pártok lapjainak újságírói vannak többségben, és a kommunisták szerint fennállt annak a veszélye, hogy "megismétlődik a budapesti választások eredménye".

1945. augusztus 12-én, egy hét múlva nagy viharok után végül kompromisszumos alapon választott vezetőséget a szövetség. Elnök: Szakasits Árpád (SZDP); ügyvezető elnök: Korcsmáros Nándor; főtitkár: Gyöngyösi Nándor. Ezzel a MÚOSZ "ideiglenes" állapota megszűnt. Az elnök és az ügyvezető elnök különbözőképpen gondolkodott a sajtó társadalmi szerepéről és a sajtószabadság mibenlétéről, és ez nem ígért hosszú és konfliktusmentes együttműködést. Szakasits Árpád a választó közgyűlésen így nyilatkozott a sajtószabadságról és az újságírók funkciójáról:(15)

"Frázis volna a sajtószabadságot úgy értelmezni, hogy boldog-boldogtalannak nyilvánosságot adjunk, és ezzel lehetővé tegyük az alkalomra leső reakció munkába lépését. Nem engedhetjük a demokráciát a demokrácia fegyverével megölni. A sajtószabadságot egyelőre a demokratikus pártok részére tartjuk fenn. (...) Orvosi szerep vár ránk, újságírókra, amikor ennek a beteg nemzeti közvéleménynek átformálását vállaljuk. Hivatásunk: tanítani, nevelni a betű erejével, az érvek fegyverével, meggyőződésünk hatásával..."

Korcsmáros Nándor Az újságíró-szövetség megalakulása c. írásában16 a szövetség és a pártok viszonyát a következőképpen határozta meg (többek véleménye szerint e nézete miatt kellett búcsút vennie az elnöki széktől):

"Az Újságírók Országos Szövetsége ma pártok felett álló testület, minden párté, és egyiké sem. Az újságíró-szövetség a magyar nemzeté. De ez a pártoknak is köszönhető... A pártokat jellemző ez a szándék, ez a becsület a biztosítéka annak, hogy a sajtó közkincse lesz a nemzetnek... S nem szabad megfeledkezni arról, hogy szabadságát a politikai pártoknak köszönheti, amelyek még azt is megengedik, hogy szabadságát még ellenük is fordíthatja, ha azt a meggyőződés követeli... A magyar sajtó szabadsága az uralkodó pártok erkölcsi bizonyítványa. Nincsenek új, tételes törvények, elavult sajtótörvények Damokles-kardjai lebegnek a sajtó feje felett... És ott áll mellette a pártok esküdtszéke: mint legfőbb alkotmánybiztosítéka a sajtó szabadságának."

Az újságírók szövetségük megalakításakor természetesen nem óhajtottak egy egyesületben dolgozni azokkal, akik a kari, de gyakran még az emberi szolidaritás minimumát sem mutatták a háborút megelőző években, valamint nem a sajtószabadság elvei alapján álltak. A hatalomra vagy a hatalom közelébe került pártok újságírói ennél többet akartak: egyedi elbírálás alapján megállapítani, hogy az általános emberi és újságírói normákon túlmenően múltbeli politikai tevékenységével kiérdemli-e a jelentkező, hogy az új, demokratikus társadalomban újságíróként dolgozzon. A szelektálás során természetesen különböző jellegű sérelmek, konfliktusok keveredtek, a politikai, emberi és szakmai kvalitásokat ugyanis nagyon nehéz elkülöníteni. Az eredményt értékelve azonban azt írta az 1945-ös évről szóló beszámolójában Gyöngyösi Nándor főtitkár: "Bátran elmondhatjuk, hogy jó munkát végeztünk, mert akik ma a szövetség tagjai között helyet foglalnak, kivétel nélkül szigorú cenzúra alapján jutottak tagságukhoz."

A kezdetben felvett mintegy 2000 MÚOSZ-tagot a pártképviselők kívánsága szerint ismét megrostálták, és majdnem felére lecsökkentették a taglétszámot. Különösen az ún. szakírók táborát válogatták meg, tehát azokat, akiknek az újságírás nem főfoglalkozása volt. Az 1310 tagból mintegy 100-an dolgoztak vidéki lapoknál, a többiek budapestiek. 632 hivatásos budapesti újságíró volt, ebből 427 napilapnál dolgozott, 63 hetilapnál, 142-nek pedig nem volt állása. Rajtuk kívül 59 minisztériumi, hivatali stb. sajtóelőadó, 458 szakíró, és 69 technikai munkatárs, laptervező, illetve fotós volt tagja a szövetségnek.

A Magyar Újságírók Országos Szövetsége saját szervezeti rendjének kialakítása után egyik első feladatának tekintette a napilapok, majd a hetilapok kiadóival az újságírók kollektív szerződésének megkötését, mert azok fizetése - különösen a nyomdászokkal és a területen dolgozó más fizikai munkásokkal összevetve - igen alacsony volt. 1945. május 12-én a napilapokkal, ugyanazon év őszén a hetilapokkal, a vidéki lapokkal azonban csak jóval később (1947. január) sikerült megkötni a kollektív szerződést. A fővárosban a Napilapok Szindikátusával, vidéken - mivel ott csak pártlapok voltak - a pártokkal állapodtak meg.

A kollektív szerződések legfontosabb elvei a következők voltak: Időszaki és nem időszaki lapoknál újságírónak csakis a MÚOSZ tagjai alkalmazhatók; az újságíróknak 14 havi fizetés jár - egy plusz hónapi a szabadság kezdetekor, egy pedig december elsején. A lapkiadók fizetik az újságírókat terhelő adókat, a közmunkaváltságot, valamint a Nyugdíjintézet és az Újságírók Szanatórium Egyesülete díjait is. Ha egy kiadó két vagy több napilapját ugyanazzal a szerkesztőséggel készítteti, akkor a második lapnál az újságírók a törzslapi fizetésüknek a felét kapják. Az éves szabadság legalább 25 nap; ha az újságírót a szövetség kizárja, a lapkiadó is köteles neki felmondani. De ugyanez a jog megilleti a munkaadót, ha az újságíró tevékenysége sérti a kiadó érdekeit, vagy ha az újság által képviselt politikai irány ellen vét. Ha viszont a kiadó változtatja politikai álláspontját, és az újságírót ennek támogatására akarja kényszeríteni, azonnal felmondhat az újságíró, és törvényes járandóságai megilletik. A kollektív szerződés tartalmazta a bérek nagyságát és a bérarányokat is a különböző munkaformák esetén. A szövetség vezetői megállapították, hogy 1946 elején a legjobban fizetett fix keresetű alkalmazottak az újságírók.

Az Újságíró Szövetség Tagjai Szövetkezetének létrehozása fontos lépés volt a tagok alapvető közszükségleti cikkekkel való ellátásának biztosításában. A közellátási minisztériumból megkapták minden hónapban a legfontosabb élelmiszer-juttatások körébe tartozó cikkeket. Ezen kívül igyekezett a szövetkezet közvetlenül a gyáraktól is árut beszerezni. "Nem csekély jelentősége volt az iparügyi minisztérium ruhaszövet-, selyem- és bélésszövet-juttatásainak is." Sajnos, a szövetség valamennyi tagját nem vehették fel a szövetkezetbe. A napilap osztály tagjain kívül csupán a hivatásos újságírók osztályának tagjai lehettek szövetkezeti tagok.
KAPCSOLÓDÓ ANYAGOK
Magyar Újságírók Országos Szövetsége © 2005 | impresszum | médiaajánlat | levél a szerkesztőnek